Sisak. Helym. Pikonhog. Salag.
Sisak. Helym. Pikonhog. Salag.
A sisak különböző nemei közül az egész főt elfedő, vállig érő, elől szemréssel, tetején czimerrel és orrjegygyel vagy takaróval ellátott nehéz helym tornasisaknak maradt meg, a hadi használatból teljesen kiment; az Anjoukori boltozott tetejü fazékidomu helymet Zsigmond korában a szemrés alatt madárorr formán előrenyúló u. n. csőrös sisak helyettesitette (36. 6. – XIII. 11.), melyet a tornán kivül csatában is használtak; sulya ennek is a vállra nehezedett, rendesen vörös posztóval volt bélelve s alatta volt még a posztósapka, az u. n. salap. A pánczélhoz csattal, kapocscsal vagy sróffal erősítették. A hadi használatra szánt zárt sisak közepe felé előfordul a kassai székesegyház és a bárczasági földvári templom domborművein, ellátva föl s alá csapódó lélekvassal; a XIV. század vége felé a lélekvas elől kicsúcsosodó formát vesz föl (36. 7.), melyet a kutyafejhez hasonló idoma után a németek «Hundsgugel»-nek neveztek. A pikonhog a székelyföldi falfestmények szerint (30. 1–2. – 31. 1–2.) egész a XV. század derekáig használatban volt, csakhogy rendesen hiányzott róla a lélekvas, az arcz elől teljesen szabad volt, ellenben oldalt és hátul a vállra lecsüngő sodronytakaróval volt ellátva. A XV. század második negyedében emléken a vaskalap fordul elő; így 1432-ben a Szlopnai-család (32. 11.), 1448-ban Berekszói Péter (35. 1. – XIII. 8.) s 1456-ban Disznósy Miklós czímerén (35. 2. V. ö. XIV. 2.); néha lehajló karimával van ellátva, máskor sapka alaku, ilyen különösen Hervoja sisakja (XI. 6.) s turbánnal van körülcsavarva; őseink nyilván ezt a sapka-, meg kalapalaku sisakot nevezték salapnak vagy soapnak (cerenum vagy culpitrum; ném: slappe, cseh: šlap) ami eredetileg a sisak alatt viselt nemez-süveget jelentette; a kalapidomu változat rövid ideig tartott, az alacsony tetejű sapkaforma azonban egész a mohácsi vészig, sőt azontúl is fenmaradt, mint a mohácsi ütközet török történetirója, Dselálszáda Musztafa († 1567) művének bécsi codexében levő miniature tanusítja (V. ö. 56. 2.), a Dunaszabályozás alkalmával a Kopasz-zátonynál különböző fegyverekkel, kardokkal, szablyákkal, puskákkal stb. együtt lelt csészeidomu vassalapok szintén a XVI. század derekára utalnak, valószinüleg Buda 1541-ki ostromából valók. A vassalapokkal egyidejüleg, a XV. század második negyedében jött divatba az elől lélekvassal hátul vállig érő s kifelé hajló nyakvédővel ellátott csészeidomu nehezebb sisakfajta, a mit a németek «schallern»-nek, a francziák «salade»-nak neveztek (36. 9.); a nyakvédő a XV. század második felében hátul nagyon kicsucsosodott s több lemezből rákfark alakuan volt összeróva (43. 3.); a XV. század végéről s a XVI. század elejéről származó emlékeken a lélekvas vagy sisakrostély mellett vasállal is ellátva fordul elő. Ennek a sisakformának a XVI. századbeli magyar sisakhoz közeledő változata látható Hunyady János gyulafehérvári siremékének reliefjein (V. ö. XIV. 11.); a török sisakról átvett orrvédőt itt még a lélekvas vagy sisakrostély helyettesíti, a rákfarkas nyakvédő azonban már egészen egyezik a XVI. századbeli formával s koránt sincs az a válltól egészen elálló csúcsos idoma, a mi volt az ezen időbeli nyugoti «salade»-nak. A csúcsos, bordázott s elől orrvédő vassal ellátott, de ellenző nélküli törökös sisaknak legrégibb nyomát nálunk a killyéni falfestmény kunjainál látjuk (31. 2. – 32. 2.) a XV. század derekáról; egy ilyen török sisak volt az országos kiállításon a hg. Esterházy-család fraknói gyűjteményéből, rajzát közölte Szendrei J. (hadt. Eml. 827.). Mindezen sisakformák mellett el voltak terjedve az alacsony csészealaku vagy épen csak kerek vaslemezből álló tetővel s a vállra lecsüngő sodronyos nyakvérttel, elől keskeny és szintén sodronyos homlokvédővel ellátott vassapkák is (43. 5.), melyeket meg kell különböztetnünk a lemezes salaptól; ebből a korból való a Kinizsi Pál nagyvázsonyi sirjában lelt s a M. N. Muzeum birtokában levő sodronyos vassapka.*
L. 174. jegyz. – «Arma vulgo soap (salap) cum galea mea propria.» Erdélyi J. végrend. 1472. Tel. Okl. II. 114. – A salapra l. Tagányi K. Századok. 1893. 310. – A Kopasz Zátonynál lelt összesen 56 db. fegyver a M. N. Muzeumban van (182/1873. Rég. N.) – A XVI. sz. különböző sisakformákat l. Szendreinél Hadt. Eml. u. m. csőrsisak 230. l., tornasisak 267. l., sisak lélekvassal 233, salade 159, 237, vaskalap 231, püspöki vaskalap 183, salap 231, 270, sodronyos fejtakaró 129. l.
