Szövetek.
Szövetek.
A szövetnemüek közt a Zsigmondkori szójegyzékek többféle posztót említenek, minők a már ismert skarlát, vagy sokorláth, a teveszőrből készült kamalin, a genti, darnit s azután a brezüli vagy brüsszeli és a velez; szín szerint megkülönböztették a szár posztót (fehér), tar vagyis tarka posztót, kék posztót (brassai?), a szirt vagy szürkét moritot vagy feketét, ordas-színűt, seregél-színűt és a szederjes vagy vöröses barna meg a veres-színű skarlátot. A drága kelmék közé tartozott az isztamit és bársony, melynek egyik nemét (rustura) kerekes bársonynak nevezték, továbbá a bibor s a nehéz selyem kamuka, mely a XV. század második felében terjedt el s aranynyal és ezüsttel átszőtt virágos kelmét értettek alatta. A félselymes igen vékony gyolcs kelmének csej vagy czen (ném. zindel.) volt a régi neve.
A prémek közül, úgy mint az előbbi korszakban, használták a nyusztot vagy czobolyt, nyestet, hölgymenyétet vagy hermelint, így pl. Mátyás a Beatrix megkoronázása utáni ebéden, mint Eschenloer P. írja, nyusztprémes sárga atlaszruhát, Beatrix pedig szintén nyuszttal díszített s aranynyal átszőtt vörös ruhát viselt. Ugyancsak nyuszttal volt prémezve Candalei Anna aranynyal átszőtt fehér szatenruhája, midőn II. Ulászló nőül vette, míg maga Ulászló a koronázás alkalmával nyusztprémes violaszínű szatinruhát viselt. Tomori Pál 1520-ki végrendeletében alul nyesttel prémezett bársony subájáról tesz említést. Ezen becsesebb vadbőrök mellett a közönségesebb farkas- és rókamál is használatban volt. A lábbelinek feldolgozott bőrneműek közt ezen időbeli forrásaink a garduánt vagy kordovánt és a bakbőrt említik.*
Munile = Schl. kesente, Beszt. kezentheu; spinter = Schl. u. a., Beszt. aran theu: – Szamota J. A Schlägli szójegyz. ad. 2210. «Monile wlgo Nasava.» (1481.) Orsz. Levélt. D. 37. 166. «Quatuor iocalia wlgo nasfa lapidibus et gemmis preciosis fabrefacta.» (1519.) Orsz. L. D. 23. 137. – «Tria monila wlgo nasva» (1433.) U. o. 12. 552. – «Vnum Signum militare Nasfa vocatum.» 1465. U. o. 16. 185. – Binula, lunula = Schl. Kesen kete, Beszt. keznye (Kösöntyű) akaztalou. V. ö. «Vno monili vulgariter Palast akaztalo vocatol.» 1389. Zichy Okl. IV. 399. – Inauris = Schl. hig. Beszt. hyg; gemma = geng (gyöngy); berilus = Beszt. berla geng; parma = Schl. feir geng, fejer geng; safirus = Schl. saphel, B. saphol; rubinus = Schl. veres saphel. – «Harmad Nasfa egh Saffyl egh Jaczynkth.» 1516. Orsz. Lev. D. 26. 367. (Szamota: A schlägli szójegyz. Ad 1204.) Harczias Fridrik kardját l. Arch. Ért. XIV. 1894. 315. A majczról l. Deák Farkas czikkét Századok 1880. 775. Eschenloer P. l. Szamota: Régi ut. Magyarorsz. 100. l. A rojtos férfiruha használata az udvaron és a főurakon kivül az 1522-ki budai árszabás szerint tiltva volt. «Fimbrias lumicis et aliis vestibus virilibus nemo sartorum apponere audeat, exceptis curialibus regie Maiestatis et dominorum, verum tamen ad unam vestem de veluto vel attlasio aut damasco preter quatuor decem brachia nemo sartorum sub pena amissionis magisterii et omnium rerum suarum in unam vestem sartire audeat.» (Tört. Tár. 1889. 379.) A Zsigmondkori szövetnemüeket l. Szamota J. A schlägli szójegyz., Finály H. A beszterczei szószedet., Tagányi K. Századok. 1893. 323. l. Egyéb adatok a XIV–XV. századból: «decem pecias panni Ypri vocati.» 1311. (Anj. Okl. l. 243.); «pecia panni de Ippri,» «panni Dorni,» «panni de Hay.» 1312. (U. o. I. 263–264.); «panni de longi Genti» 1344. (U. o. IV. 418.); «Subam meam chemelet», «jopulam meam novam de barhano factam» 1472. (Tel. Okl. II. 114.) csemelet a. m. kamelin l. Szöveg 188. l., barhanus = Schl. veles, Beszt. velcz (velenczei); «Pannus griseus,» «Vestia sartita utpote griseis et aliis de pannis vilioribus facta.» 1478. Teleki J. Hunyadiak kora. XII. 68. – Ernuszt Zsigmond kir. kincstartó 1494/95. számadásában említi a veronai szövetet (2 pecie integri Pernisy), a nürnbergi posztót (de panno Neremberger), a boroszlói és olasz posztót. (Engel J. K. Geschichte d. Ung. Reichs u. seine nebenländer. Halle 1797, 181.) Buda város 1522-iki árszabáásban (Tört. Tár. 1889,. 372–384. l.) a következő szövetnemüek fordulnak elő u. m. posztók: scarlath, zazas scarlath, granat, kethneguenes granat, olasz posztó (pannus Italicus), pannus burkws, p. longis (failandis és közlondis), p. purpian, p. stameth, p. perkamer (purgamal), huzw leremberger (hosszú nürnbergi), p. brahlay (boroszlói), gyliceres (kyzmitzer kizniczer posztó l. Tört. Tár. 1894, 148, 549.), wyzyn (újszín), molhy, morway; vászonneműek: közönséges, galler és trwpay gyolcs (sindon), zöld és kythel vászon (tela) s «tela pubia» (rubra?); selyem és bársony: welez coloratus zynes dictus, welez wlmer vocatus és welez Mediolaniensis, hernach, erws, bybor sive bissus, thaffotha rasciana; th. czeffthy dicta, th. Veneciana, attlasias, a. karmazsin, a. simplex Venecianus, a. Gewnensis (genuai) et Florentinus, tabin carmasin, simplex thabyth, kamoka simplex, damask seu kamoka carmasin (vörös damaszkusi kamuka), genuai és florenczi damask, közönséges és dupla velenczei, velenczei karmasin és florenczi «velutus» (holosericum, merő selyem) és spryngselem. – A nadrágot rendesen purgamal posztóból vagy sztametből készítették, a «joppá»-t (korszovágy) welezből vagy «erews»-ből. A dolmán egyszerü vagy bélelt volt (dolman simplex vel subducta), a bélés lehetett posztó vagy vászon, ugyanilyen volt a «subycha» (subicza) is; a selyem pánczéling (tunica sericea) tafotával vagy merő selyemmel (velutus) volt bélelve. A hachokára négy vagy hat kapcsot (cum quatuor vel sex kaucis) alkalmaztak. (U. o. 379. l.) Szamota J. Régi utazások Magyarorsz. 100 s köv. ll. Eschenloer, Candalei A. utazása 131 s köv. ll. – «Item hattam Egh Barson subamoth nesth az allya.» Tomori P. 1520. végrend. Radvánszky B. Régi magy. családélet. II. 3. – Schl. szój. adalutum, coreum = garduan (1225–1226. sz.). «Item de centum cutibus seu Atlantis vulgo Bakbeur et Gardovan agnellinis vel caprinis». «Item de Mastrucis pellium ferinarum», «Item de pelliciis seu Mastrucis agnellinis», «Item de Mastruciis mardurinis et variolinis», «Item de pellibus wlpinis et mardurinis.» 1478. Gr. Teleky J. Hunyadiak kora. XII. 69.
