Lótakaró.
Lótakaró.
A kápa eredetileg takaró volt, melylyel a nyerget födték be, Apor Péter írja, hogy mikor a fejedelem udvarlására mentek s a vár kapuja előtt leszálltak a lóról, «akkor az lovász kápával béterítette az nyerget». Gr. Thurzó Imre letavai ingóságai közt 1621-ben a czapragok közt van említve egy posztó nyeregkápa. Máskor a czapragot magyarázzák oly módon, hogy «lóra való török kápa». Készítették 1656-ki és 1681-ki leltárak szerint csipkés veres skarlátból, csipkés velenczei szürke teveszőrből, zöld kelméből, skófiumos bársonyból; Balassa Bálint párduczkápát is említ. Czapragnak, czafrangnak a nyereg alatti lótakarót nevezték. Sokkal díszesebben volt kiállítva, mint amaz; rendesen vörös színű kelméből, bársonyból, atlaszból, skarlátból készült oly módon, hogy alja és hátulja lehetett más kelme is, például sárga vagy fehér atlasz, és diszítve volt skófiummal tűzött, selyemmel hímzett virágokkal, aranyozott ezüst pillangókkal, boglárokkal, arany rojttal.
