Puskaportartó palack. Lóding.
Puskaportartó palack. Lóding.
A lőfegyverhez tartozott a felhuzó kulcson kivül a puskaportartó palaczk, mely rendesen kerek volt, kulacs vagy félgömb idomban s az előkelőknél elefántcsontból készült; volt azonkívül csonka piramisalakú is, továbbá tulokszarvalakú; a XVII. század vége felé tünnek föl a czímerrel, szarvassal s egyéb állattal sat. czifrázott és szarvasagancsból készített puskaportartók. El voltak látva csattantó fedéllel s kis rézsíppal, a min a puskapor kijött s jobb oldalon hordták a lódingnak nevezett tölténytartón, melyről a puskakulcscsal együtt csüngött le (65. 11. 66. 2, 3.) A lóding színes bőrrel, vörös karmazsinnal volt borítva s végén, mint Apor mondja, golyóbis volt. Takaróját majczon vagy bagarián levő aranyos ezüst csattal kapcsolták össze. A lódingszíj, mint a nyakba vetve hordtak, s a lóding szorítója, skófiummal vagy arany, ezüst fonállal volt kivarrva, «némelykor majcz volt az szíj helyett» – írja Apor Péter korában három-négy rend zsinórt is használtak szíj helyett nyakbavetőnek, ilyenkor a zsinór ezüst sípban végződő aranyos ezüst gombfélével volt ellátva. Lódingot Apor szerint az előkelőbbek is viseltek. A XVII. század első tizedeiben kezdődött a használata, így p. Berényi András hagyatékában 1633-ban följegyeztek egy «lengyel lódingot».
