28. sz., július 11.
28. sz., július 11.
Mégis csak kemény gyerek Majoros. A nőknek szavazati jogot követel az országgyűlési képviselők választására. Egy másik képviselő pedig oda kívánta azt módosíttatni, hogy csak az okleveles nőknek, mint például a bábáknak. – Ezen a történet lapjaira arany betűkkel feljegyzendő indítványa ezen két szoknya-kerületi szónoknak költői emelkedettséget és érzékeny háládatosságot tanúsít egyrészt a bábák iránt, kik Majoros bácsit először fürösztötték meg – átadva érdemes testét egészen a maga tisztaságában a külvilágnak; másrészt azonban nagy önzés tőle, hogy parlamenti babérait a konyhában és főkötők alatt keresi.
Nincs ott, Majoros bácsi, csak petrezselem és chignon.
*
Szederkényi Nándornak pedig általános szavazati jog kell. Minden élő lény választ, aki 20 éves. – Mily könnyelműség és meggondolatlanság – mondá egy öreg képviselő ismerősöm –, látszik, hogy nem a maga borával perorált választóinak ez a tapasztalatlan fiatalember.
*
Valaki ráfogta szegény Majorosra, hogy Viktor Emanuellel cimborál, s titkos ágense Magyarországon.
– Hogy, hogy?
– Hát nem hallottátok, most is az olasz kereskedelem felemelésére célzott.
– Lehetetlen! A nők szavazati jogát indítványozta. Ez pedig nemzetgazdászati kérdés.
– Hogy, hogy?
– Hát úgy, hogy a fekvő jószágok nagyobb értéket nyernek.
– Te is jól fogtad fel… hanem azért én megmaradok állításomnál a talján ipar emelésére nézve…
– Kíváncsi vagyok!
– Nos, a jövő követválasztáskor a korteskedések miatt felmegy a kávé ára.
– Tagadhatatlan. Egyet szólt, kettő lett belőle. Ilyen a nagy politikus.
*
Az »összeférhetetlenségi törvény« tárgyalása alkalmával többen ki akarták zárni a papokat is a képviselőségből.
Egy humoros derék katolikus pap (K…szky Nyitra megyei képviselő) azt mondja erre flegmával:
– Az pedig helytelen lesz, mert ki az ördög adja rá, ha mi itt nem leszünk, a haldokló szabadelvűségre az utolsó kenetet?
Ez a tréfás mondat mosolyt csalt a főfő mandarinok ajkára – s megmentette a papok összeférhetését.
Kézsmárszky egyébiránt Deák-párti és szabadelvű ember; kiért csak gratulálhatunk az egyháznak.
*
A főfő mandarinokról szólva – lehetetlen eszembe nem jutni annak a mindenki arcán festekező bosszus kérdésnek: hogy mi az ördögöt keres Anton Csengery a Deák Ferenc helyén a házban?
Először Deák él még – helye tehát nem ürült meg, mert reméljük, hogy sokszor, még igen sokszor fogjuk látni azon a helyen, honnan hatalmas bölcsessége majd félszázadon keresztül vezette e sok megpróbáltatáson átment nemzetet; másodszor pedig, ha megürült volna is, nagy elbizakodás kell hozzá, hogy valaki csak úgy sonika elterjeszkedjék rajta.
Ha Csengery úr azt hiszi magáról, hogy Deák Ferenc, akkor méltóztatik a tisztelt képviselő úrnak egészen ellenkező nézetben lennie evvel a nagyjait megbecsülni nem tudó vétkes nemzettel.
