40. sz., október 3.
40. sz., október 3.
Éljen a Budapest fővárosi kupaktanács!
Soha még testület ki nem mutatta annyira foga fehérét, mint a fővárosi tanácsban egypár faragatlan ostoba burger, kiknek csak azért adott vállaikra főt a gondviselés, hogy a kalapjukat legyen hová tenni.
Midőn az északsarki utazókat az egész világ, fejedelmek és birodalmak meleg kitüntetésekkel fogadják, s midőn a bécsi főpolgármester Budapestet értesíti, hogy 5.000 frtot szavaztak meg egy az expedíciónak adandó ajándékra, s felszólítja, hogy mennyiben az expedíció nemcsak osztrák, de magyar, nemcsak Ausztriára, hanem Magyarországra is fényt és dicsőséget árasztott a külföld előtt, mely eddig barbárnak hitte, s mint a tudományokat ignorálót komolyan számba sem vevé; pedig a világ kedvező ítélete az egyedüli életfenntartó oszlop, melyre kisebb nemzetek (minők mi vagyunk) támaszkodhatnak, midőn ily körülmények közt szólította fel a bécsi polgármester Budapestet, hogy szinte járuljon az általános örömhöz – akkor fogja magát a képviselőtestület s immel-ámmal megszavaz 3.000 forintot oly hangon, mintha csontot dobna a kutyának; sőt arról sem átall vitázni, hogy megtiszteltetés lesz-e az Budapestre, ha az expedíció meglátogatja?
S midőn végre oda lyukadt ki a bölcs határozat, hogy de mégis »megtiszteltetés« lesz, egypár ripők még odáig megy, hogy ezt leröhögi.
Persze most már szép becsületet szerzett ezzel a csintalankodással a nemes kupaktanács a magyar névre, mely ilyen piszkosan fog meghurcoltatni a német sajtóban.
*
A városi főispánok intézményének kérdése a belügyminiszter egy legújabb intézkedése folytán egy lépéssel ismét közelebb jutott megoldása stádiumához. Az »U. L.« ugyanis úgy hallja, hogy a belügyminiszter a legtöbb városi főispánnak kijelenté, miszerint működésük ez év végével megszűnik. Hogy e »tudatás« nem jutott el minden városi főispánhoz, annak oka az, hogy némelyek még továbbra is megmaradnak hivatalaikban. Nevezetesen a délmagyarországi némely városok főispánjai. Miután a városi főispáni intézmény tudomás szerint törvényen alapul, megszüntetése is csak az országgyűlés hozzájárultával, formális törvény által következhetik be. E megszüntetés nem hisszük, hogy akadályokba ütközzék, hiszen általa egy oly intézménytől szabadulunk meg, melyet nemcsak mi deklaráltunk mindig fölöslegesnek, hanem a tapasztalat is annak bizonyítá.
