13. sz., március 27. BUDAPEST, MÁRCIUS 27.
13. sz., március 27.
BUDAPEST, MÁRCIUS 27.
BUDAPEST, MÁRCIUS 27.
Amit már hinni sem mertünk, az történt meg, midőn Ghyczy Kálmán váratlanul elfogadta Bittó elnöklete alatt a pénzügyi tárcát. Nagy áldozat volt tőle, minőt kevés ember volna képes meghozni a nemzetnek. Ghyczy Kálmán elhagyta pártját, melynek vezére volt, belépett oly minisztériumba, melynek tagjai elv-ellenesei, és vállalt olyan tárcát, melynek vezetésében még eddig minden államférfi elkoptatta magát és népszerűségét, és elvállalta csupán azért, mert mint ő maga mondja: látta, hogy még olyan ember sem akadt a pénzügyre, aki azt olyan rosszul fogná vezetni, mint ő. Elfogadta, kivált midőn őfelsége egyenesen hazafiságára hivatkozott, de oly föltétellel, hogy amennyiben közte és nézetellenes minisztertársai között nézetkülönbség merülne fel némely más természetű ügyekben, előre kijelenté úgy az uralkodónak, mint a nemzetnek, hogy csupán a pénzügyi dolgokért, nem pedig az összes minisztérium tetteiért vállal felelősséget. Ebből világos, hogy Ghyczy azáltal, miszerint a kormányba lépett, elvei valósításáról nem mondott le, hanem belátván az idők ránk nehezedő súlyos balkezét, egy darabig szegre akasztotta a küzdelem szerepét, s vállát nekivetette a roskadozó államépületnek, hogy ő is támogassa; mert igaza van az új miniszterelnöknek, hogy előbb teremtsünk pénzt, s akkor beszélhetünk csak jó politikáról.
Hogy sikerül-e Ghyczynek is jó pénzügyet teremtetni, az kérdés, mely ütközhetik lehetetlenségekbe is, de mely szerencsésen keresztül is vihető, mert Ghyczy kitűnő kapacitás volt a pénzügyekben mindég, s rendületlen becsületessége, vasszorgalma, nemes iparkodása s ismert takarékossága mindenesetre olyan tulajdonok, melyek sok jót ígérnek; de ha nem sikerül is az óriási feladat, mely a nemzet harmadik újjáteremtése lenne, annyit bizonyosan elérünk, hogy Ghyczy legalább kitanulmányozza a hibákat, amik elkövettettek, felfedi, amint ígérte, őszinteséggel a nemzet előtt minden fillérnek hovafordítását, szóval az egész helyzetet, nem fog eltitkolni sem jót, sem rosszat, mint azt elődei tették: az pénzügyi politikája az igazság és őszinteség politikája lesz – melyet lehetetlen minden magyarnak nem üdvözölni tiszta szívvel s szerencsét nem kívánni Ghiczy Kálmán nemes törekvéseihez.
Még mi is, kik vezérünket vesztettük benne, csak örülhetünk az olyan veszteségnek, mely a hazának bőven kamatoz egyebütt.
