3. sz., január 16. A 21-ES BIZOTTSÁG
3. sz., január 16.
A 21-ES BIZOTTSÁG
A 21-ES BIZOTTSÁG
A nemzet tagadhatatlanul feszülten köti reményeit a 21 tagból álló, legnagyobb államférfiainkból alakult bizottsághoz, mely hivatva van megvizsgálni s rámutatni a sebre, mely anyagi úgy, mint szellemi életerőnket rohamosan süllyeszti egyre alább; rámutatni, hogy mi a baj, s mint lehet segíteni rajta.
Már eddig két ülést tartottak a mindkét ízben teljes számmal megjelent tagok; de az eredmény éppen semmi. A feladat sokkal óriásibbnak látszik., mintsem megoldásához hozzá mert volna egyszerre kezdeni valaki, hanem ősi szokás szerint kerülgetve a dolog velejét, mint a macska a forró kását, előbb még arról folyt a vita, hogy határoztassék meg a módozat, miként és mily alapon fogjon a bizottság a nagyfontosságú kérdés tárgyalásához. Természetesen az lett a határozat, hogy az országgyűlés kebeléből választott 21 tagú szűk bizottság válasszon megint a maga kebeléből még egy szűkebb, 5 tagból (Sennyey, gr. Lónyai-, Kerkápoly-, Csengery Antal- és Széll Kálmánból) álló bizottságot, mely összehasonlítván az állam jövedelmét annak elkerülhetetlen kiadásaival, mutassa ki egyszer már kézzel foghatólag tisztán, hogy mink van, azaz inkább: mink nincs.
Nem vagyunk ugyan barátai a sok hókuszpókusznak és a nagy fenekkanyarításnak, mert az idő drága és ki gyorsan segít, kétszeresen segít; mindamellett bizalommal nézünk a 21-es bizottság működése elé, mert már e két ülésben is volt alkalmunk tapasztalni, hogy a nagy horderejű célra ott összejött különböző párt–árnyalatok szegre akasztottak minden mellékes, önző pártérdeket, nemcsak tisztultabb politikai nézetekkel, hanem valódi meleg hazafisággal és lelkiismeretes komolysággal fogtak munkájukhoz, minek bizonyítására elég felhoznom, hogy még Sennyey és Zsedényi is a centralizációt tartják a baj egyik okának, és kiterjeszteni óhajtják minél szélesebbre az önkormányzatot, melyet az elmúlt hét év alatt ők igyekeztek leginkább megnyírbálni.
Egyébiránt addig is, míg a jóléti bizottság munkálkodásának eredménye előttünk feküdnék – ami nem egyhamar lesz –, szabad legyen elmondani tisztelt olvasóimnak nézetemet e tárgyban.
A mi bajunk nem a 67-iki kiegyezés, nem a közigazgatási rendszer, sem nem a centralizáció, hanem az, hogy nincs annyi jövedelmünk, mint kiadásunk.
Ez pedig olyan nagy baj, hogy akármit határoz is a 21-es bizottság, mégiscsak kétféleképpen lehet rajta segíteni. vagy úgy, hogy megkevesbítjük kiadásainkat, vagy úgy, hogy megnöveljük jövedelmeinket.
Véleményem szerint tehát a 21-ek teendője az lenne, kimutatni: hol és mi módon takaríthatunk meg valamit: mert a másik eszköz a jövedelmek gyarapítása, amennyiben ez csak nagyobb adó behozatala által volna elérhető, szóba sem jöhet, miután az adó már most is olyan nagy, hogy fizetését a nép nem bírja.
Meg vagyok győződve azonban, hogy ezen is segít némileg a földadó szabályozásáról szóló, e napokban tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat: bár ez sem mondható egészen tökéletesnek, mindamellett legalább igazságosan felosztja az adót, leveszi azok válláról a terhet, akik hibás eljárás, hamis bemondás sat. miatt másokért fizettek – és mintegy két millió hold, eddig az adó alól kimaradt földterület jövedelmével szaporítja az állam egyenes jövedelmét.
