40. sz., október 3. BUDAPEST, OKTÓBER 2-ÁN
40. sz., október 3.
BUDAPEST, OKTÓBER 2-ÁN
BUDAPEST, OKTÓBER 2-ÁN
Amit már régebben említettünk mint óhajtandót, Ghiczy Kálmán új adójavaslatai már készen vannak fiókjában. Átnéztük futólagosan a (csak fővonásaiban) napvilágra jött munkálatokat s habár még teljes lehetetlenség azokról véleményt mondanunk, annyiról mégis teljesen meggyőződtünk, hogy ezen javaslatok folytán sokkal igazságosabban lesz felosztva az adó, mint eddig.
Leginkább óhajtjuk azonban, hogy különösen a tőke adóztassék meg: mert az még nem fizetett eddig semmit, annak dacára, hogy legkönnyebben fizethet s legnagyobb jövedelmet hajt. Tudjuk, hogy Ghiczy megadóztatja a tőkét, s e tekintetben is készen van már a tervezet; csak az a kérdés, hogy úgy adóztatja-e meg, hogy ezen adó alól a pénz-gesftelőknek kibújni ne lehessen? Mert ha már megengedi a törvény ezen piócáknak (tisztelet a kivételnek!), hogy a nép vérét zsarolják s az adófizető egyeseket büntetlenül koldusbotra juttassák, legalább adóztassa meg százhúsztól ezerig felmenő percenteket jövedelmező vagyonuk (tőkéjük) után, ha az alig 6 percent hasznot hajtó föld szinte nyög a rárótt állami és községi terhektől.
Mindenekfelett »igazságot«! Ez a sarkköve mindennek!
Tovább elmélkedve Ghiczy javaslatairól, lehetetlen észre nem vennünk már első pillanatra is, hogy ezen javaslatoknak mégsem főcélja az igazságos, arányos adófölosztás (mert ily célt vajmi keveset találhatnánk a még eddig köztudomásra jutott irányzatokban), hanem a fődolgot mellőzve, Ghiczy úr csak oda látszik törekedni, hogy az állam jövedelmeit növelje, hogy eredményeket produkálhasson; azzal nem törődik, mi úton? Ha van is aztán haszna az államnak ily mesterséges produkciókból, biz az csak látszólagos, legfeljebb a közvélemény félrevezetésre alkalmas, s eszünkbe juttatja már századikszor ama történeti tényt, midőn egy elnémított orosz cárnőnek festett falvakat és városokat mutogatott minisztere elpusztult országában.
Hát csak olyan festett falu lesz ez a javaslat is, annak dacára, hogy mégis igazságosabb a mostaninál, mely valódi barbár állapotokat teremtett úgy egyeseknek, mint az államnak.
Éppen azért meg kellene Ghiczynek változtatnia az egész rendszert, mely alapjában rossz, nem pedig meghagyva azt, csak a behajtást és kivetést (az állam érdekeit hajhászva) szabályozni, mely az államnak bizonyára többet fog jövedelmezni s emiatt egypár évvel tovább cipelheti szomorú életét, de az egyesek érdekeit s azoknak adófizetési képességét emelni korántsem fogja.
Pedig ez a fő!
Kár, hogy a kormány előtt ez csak mellékes dolog, mert szembeszökő eredményeket nem szül mindjárt melegiben. Pedig államférfiaink a közjó rovására mindig és minden áron ezt szomjuhozzák, s hogy nagy eredményeket mutathassanak fel, úgy tesznek, mint a földbérlők, kik egypár év alatt igyekeznek annak termőerejét kiszedni, azt tartva, hogy »aki utánam jő, hadd csukja be az ajtót«.
