41. sz., október 10. HOGY A KECSKE JÓLLAKJÉK S A KÁPOSZTA IS MEGMARADJON
41. sz., október 10.
HOGY A KECSKE JÓLLAKJÉK S A KÁPOSZTA IS MEGMARADJON
HOGY A KECSKE JÓLLAKJÉK S A KÁPOSZTA IS MEGMARADJON
Régen úgy vette ki már magát a régi zamatjában feleresztett megye és az újdonatúj parlamentáris kormány, mintha valakinek kékszínű dolmányába skarlátvörös fotót vetnének. Abban mindenki egyetértett, hogy e két különböző intézmény egymással szemben nemcsak össze nem passzol, hanem éppenséggel ellenkezik és farkasszemet néz egymással. Csak az volt az egyedüli baj az ellentétek kiegyengetésénél, hogy míg a megyeisták a felelős parlamenti kormányt kívánták idomítani a vármegye-rendszer korhadt karójához, addig a centralizáció barátai a felelős kormány kedveért végképp brennelni áhitozták a megyei önkormányzatot.
Szerencsére múlt télen a 9-es bizottság erre is kiterjeszté figyelmét, s egy meglehetősen célszerű munkálatot készített, mely ha nem hozza is teljesen szabályos összhangzásba a megyét a felelős kormányrendszerrel, legalább megegyezteti. – Különben talán az a legfőbb érdeme a munkálatnak, hogy nem vezet tökéletes összhangra, mert akkor nagy elégületlenséget okozott volna, miután a megye rovására lehetne csak egészen kielégítő, helyes és gyors közigazgatást teremtetni; márpedig a mi sajátszerű viszonyaink közt csak olyan, hogy a kecske is jóllakjék s a káposzta is megmaradjon féle expedienssel lehetett segíteni a dolgon.
Legújabban a belügyminiszter is, ki több megyei főispánt és alispánt hítt meg e tárgy fölött értekezni, szinte a 9-es bizottság munkálatát vette kiinduló pontul.
Ez értekezletek szeptember 30-tól október 3-dikáig tartottak. S amennyiben az azokon történt megállapodások nemcsak felette nagy fontosságúak, hanem egyszersmind sikerrel biztatók, kétszeresen is megérdemlik, hogy velük foglalkozzunk.
Lapunk szűk kerete miatt csak általánosságban szólhatunk e tárgyról, mellőzve az értekezlet részletes tanácskozásait, csak az eredményt konstatáljuk.
Legsarkalatosabb intézménye lesz az új megyének a megyei bizottság mellé rendelt állandó választmány, mely a főispán elnöklete alatt állandóan működni fog, s mely széles hatáskörrel felruházva, az eddigi sok tagból álló és értelmetlen megyei bizottságnál sokkal gyorsabban és helyesebben fog intézkedhetni. Irtóztató volt ama lassúság, melynek valamely közigazgatási ügy ki volt téve, míg négy fórumon keresztül Ponthiustól Pilátusig a legutolsó fórumig, a belügyminiszterhez jutott.
Szemmel látható a célszerűség, melyet az állandó választmány létrehozatala e tekintetben is nyújt. A községi ügyeknél ugyanis ezen választmány lesz a 3-ik és utolsó fórum. A városi ügyeknél azonban csak a második fórum lesz – s innen (a megyei bizottság mellőztetvén) még a belügyminiszterhez is fog lehetni föllebbezni.
Üdvös intézkedés még az is, hogy a választott tisztviselőtől is meg fog kívántatni bizonyos kvalifikáció, legalább 8 latin osztály elvégzésének kimutatása; mert hát hiába, kezdjük végre belátni mi magyarok is, hogy mégis csak mindenhez kell tudomány s nem mindjárt vicispánnak való ember, aki a nevét alá tudja írni.
A »megye« barátai leginkább örülhetnek ez intézkedésnek: mert csak e mellett érhető el, hogy még »egy darabig« választott tisztviselők kezében legyen meghagyható a közigazgatás: soká úgysem maradhat, mert akármilyen immel-ámmal, de utoljára is rájövünk, hogy jó hivatalnoki kar összeállítása csak kinevezés útján lehetséges.
Hogy a vétséget elkövetett tisztviselők elleni fegyelmi eljárás egyszerűsíttetett s ezentúl könnyebben hozzá lehet férni az olyan urak bőréhez, kik a régi megye sáncában büntetlenül halmoztak visszaélést visszaélésre; elengedhetlen kötelessége lett volna régen a kormánynak gondoskodni erről, de ha későn teszi is, jobb mintha sohasem tenné.
Ezért tehát mindazon megállapodásokat, mik eme értekezleten történtek, csak helyeselhetjük s kívánjuk, hogy azok minél előbb törvénnyé válva, új, pezsgőbb életet öntsenek a megye lankadt tagjaiba. Egy dologban azonban nem hallgathatjuk el aggodalmainkat, s ez a főispáni hatáskör oly nagymérvű kiszélesítése, hogy könnyen rosszabbá válhat, mint a legnagyobb centralizáció: mert míg a többi államokban a centralizáció gyeplője nehány ügyes kézben van, addig itt egy egész sereg gyenge kézben lesz.
Vagy másforma főispánokat, vagy másforma intézkedést!
