44. sz., október 30. SZEMLE
44. sz., október 30.
SZEMLE
SZEMLE
A képviselők beszállingózván, ma már oda jutottak, hogy újult erővel ismét hozzá lehet látni a teendők nagy halmához. Valóban annyi sok a teendő, hogy azt is nagy mesterség eltalálni, hogy mihez volna legcélszerűbb legelőbb nyúlni. – Természetesen a közvélemény leginkább van szaturálva a Ghyczy adójavaslataival: s semmi kétség, hogy ezek már csak azért is előbbre valók, mert az emberek legérzékenyebb oldalát, a zsebeiket érintik. – És éppen ez okból jósolunk kevés jövőt Ghyczy szülötteinek, mert nemcsak hogy az emberek legérzékenyebb oldalát, a zsebeket érintik, hanem érzékenyen is érintik. Oly tetemes és szembeszökő mindenütt az adófelemelés, hogy fel kell tennünk annak dacára is, hogy Ghyczy tárcáját köti javaslatai szerencsés keresztülmenéséhez, miszerint heves ellenzéket fog találni még saját pártja kebelében is; mégpedig feltesszük ezt három okból:
Először mert a képviselők magok is többnyire birtokosok, s másodszor, mert mint ilyenek teljesen meg lehetnek róla győződve, hogy nagyobb adó nem annyit tesz, mint az országot a hínárból kirántani, hanem inkább még mélyebben mártani be a hínárba. A nagyobb adó behozatala még segíthet vagy két évig államháztartásunk vezetésében, de ezen két év alatt megöli örökre az adófizetőket.
És ellenezni fogják harmadszor azért is, mivel kétségbevonhatlan szabály, hogy ahol a pénzügyminiszter kevesli az államjövedelmeket, ott azzal segítsen, hogy növelje az adóképességet. Túlságos adókivetéssel azonban éppen ellenkezőjét teszi ennek, ti. apasztja az adóképességet.
Tagadhatlan, hogy Ghyczy javaslatának majd mindenikében van célszerű és jó újítás is, sőt a vadászat- és vadászati fegyvereknek adóvali megrovatásáról szóló törvényjavaslat (melyet egész terjedelmében közlünk) annyira helyes és praktikus, hogy általános rokonszenvvel találkozik.
A képviselőház múlt szombaton és hétfőn tartotta alakuló üléseit, melyeken a szokásos formalitásokon kívül semmi nevezetesebb sem történt, annál fontosabb volt azonban a 28-diki ülés, hol Bittó miniszterelnök adta elő a kormány jövő ülésszakra megállapított programját.
Bittó e beszédében mindazt elmondta szavakkal, mit mi a kormánytól tettekben várunk. Nagy szerencse, hogy a kormány felfogja, mit kell tennie, s ösmeri feladatát. – Ránk nézve már az is vigasztaló.
A kormányelnök hangsúlyozta beszédében, miszerint a jelen kormánynak feladata a megzavart pénzügyi egyensúly helyreállítása, s következésképp ez feladata a képviselőháznak is, mégpedig elsősorban. (Ez mind helyes.) Elmondotta továbbá, hogy e feladatot kétféleképp hiszi kivihetőnek a kormány, ti. takarékosság és az állam jövedelmeinek fokozása által. (Ezt is teljesen osztjuk); hanem ahol a bunkója következnék a dolognak, miszerint felfedezze az államjövedelmek fokozásának módját, ott a miniszterelnök úr, amint azt már a beszéd elejéből várni lehetett, Ghycynek fennebb említett javaslataira utal, mint a kitűzött cél elérésére szolgáló módozatokra. (Fájdalom, hogy ez – kérdés.)
Végül felemlíti még, mennyire sikerült az új kölcsön, s mennyire lehet ennek örülnünk. Persze, hogy ezen öröm semmivel sem különbözhet a nagy adósságcsinálók szokott büszkeségétől, kik végigtekintve tömérdek adósságuk végtelen során, álönhittséggel sóhajtanak fel: »Mekkora kredítem volt!«
Bittó után Ghyczy szólott, mint mindig kimerítőn és szabatosan. – Amit Bittó általánosságban mondott, azt ő részletezte. Felszámolván a különböző minisztériumok által célba vett jelentékeny megtakarításokat, belátja, hogy sok a javaslat, amire szükség van: de a betegség nagy, úgyhogy erős medicinát igényel. »Én nem tehetek róla – úgymond –, ha a betegség kezdetén a bajnak eleje nem vétetett, azért az országot nem is mérhetem a baj első fokához.« A baj természete igényelte az adó felemelést, melyből már a jövő évre is hozzátevőleg a tőke, kamat és járadék után 3 millió, a vasúti szállítások megadóztatása után 7 millió, az adópótlékok után 3 millió, a vadászati fegyverek és jog megadóztatása után 600 000, a bélyeg- és illetéktörvény módosítása folytán félmillió, a pénzügyi luxusadóból félmillió forint jövedelem emelkedést vár.
Adja isten, hogy várakozásában ne csalatkozzék – s hogy e 14 millió ne hiányozzék ott, ahonnan elvétetik. Mert ellenkező esetben nemcsak ott vagyunk, ahol voltunk, hanem még hátrább értünk egy fokkal abban a betegségben a halál felé – amelyből Ghyczy gyógyítgat.
