45. sz., november 6. BUDAPEST, NOVEMBER 6-ÁN
45. sz., november 6.
BUDAPEST, NOVEMBER 6-ÁN
BUDAPEST, NOVEMBER 6-ÁN
Azt mondja a közmondás, hogy akármilyen rosszba is beletörődik az ember lassankint. Bezzeg az a közmondás most sántít, mert minél tovább előttünk vannak Ghyczy javaslatai, annál jobban idegenedünk tőle. A hatás, amit tettek az egész országban, mondhatni megdöbbentő. Magok a legelmérgesedettebb Deák-párti emberek sem nézik jó szemmel. Mert eltekintve azon kérdéstől, hogy praktikus és célravezető-e ezen javaslat-csoport, lesz-e haszna belőle az államnak, képes-e kigyógyítni, mint Ghyczy nevezte a »nagy beteget«, a hazát, anyagi bajaiból, mondom eltekintve attól, hogy ezen javaslatok is csak úgy bizonytalanba indulnak ki – egy hátrányos dolog minden okos emberi számítás szerint bizonyosan háramolni fog a Deák-pártra – s ez a népszerűtlenség, mely a közelgő választásoknál keményen nehezedhetik a párt összes eddigi vívmányaira.
Különben majdnem megfoghatatlan, hogy miért annyira gyűlöletes az új adótörvény, ha tekintetbe vesszük azt, hogy valami természetfelettit úgysem igen várhattunk Ghyczytől, s már előre el lehettünk készülve, miszerint pénztelen országnak adófelemelés a medicinája: ez tehát nem volt váratlan senki előtt, s hogy mégis olyan általános elégületlenséget szült, okát abban találjuk, hogy az adófelemelés sok helyen igazságtalan. Például a földadónak nem lett volna szabad emelkedni. A legújabb évek eléggé igazolhatták, hogy a föld nem mindig biztos jövedelem, s néha alig hozza azt meg, különösen némely helyütt, ami belefektettetik. Mindenütt indokoltabb a fölemelés, mint a földnél, mert a föld visel aránylag legtöbb terhet, közmunkát, papi, tanítói fizetést, s a t., mitől a tőke ment. Ha még hozzátesszük azt, hogy a földbirtokosnak ezenfelül még mennyi költsége van munkásokkal, jégkár elleni biztosítással, míg különben is legjobban megadóztatott termési jövedelmének csekély maradványát beveszi, lehetetlen szemünkbe nem ötlenie rögtön, hogy Ghyczy kedvezett a föld rovására a tőkének, amit magyar embertől, ki hazája viszonyait ismeri, éppen nem vártunk volna.
Még sérelmesebbek azon, mondhatni jogtalan intézkedések, melyek az adó behajtását célozzák. Pedig a behajtás sok tekintetben fontos kiegészítő része az adótörvénynek. Jó behajtási rendszabályok megkönnyítik a közönségnek a fizetést, megkímélik a kormányt tömérdek kezelési költségektől s elősegítik az adók rendesebb befolyását.
Elismerem, hogy e tekintetben a szigor és erély a legjobb tanácsadó, de a szigornak sem szabad a kellő határon túlmenni – mint az Ghyczynél történt, ki a be nem hajtható adókat a község terhére rója fel.
Ily kétségbeesett eszközökhöz, amik azonfelül még igazságtalanok is, sohasem volna szabad nyúlni: mert az egyenesen a jog arculütése, hogy aki pontosan lerója a maga terhét, felelőssé tétethessék még másnak terhe miatt is.
A kormánykörökben Angliát hozzák fel ezen rendszabály megvédésére argumentumnak. Ott is a község van felelőssé téve a kivetett, de behajthatatlan adóért. Igen, – csakhogy Angliában nincsenek olyan magas adók, s hasonló viszonyok, a községnek pedig rendezett pénztára van, melyből könnyű kiutalványozni az egy vagy más módon behajthatlanná vált összeget, hogy az állam kalkulusaiban ne csatlakozzék, – de nálunk, hol a községek nyomorult községi pótlékkal tengődnek, ilyen rendszabály egyenesen annak a középkori principiumnak szankcionálása, hogy: »Attól vedd el, akinél találsz« – akárki tartozik is.
Reméljük, hogy a képviselőház nagyon meg fogja a javalatokat rostálni s az ilyen konkoly-intézkedések a rosta alatt maradnak.
