50. sz., december 11. AZ INDEMNITY
50. sz., december 11.
AZ INDEMNITY
AZ INDEMNITY
Olvasóink sokszor találkoznak e szóval parlamenti tárgyalásoknál s bizonyára nem veszik rossz néven, ha annak értelmét magyarul is kiírom. Az indemnity fölhatalmazást jelent, mégpedig leginkább parlament általi fölhatalmazást valamely speciális jogcselekményre. jelenleg ismét az indemnity kísért a politika éjjelében, mozgatva, inogtatva a miniszteri székeket. Az eset a következő. A jövő évi állami költségvetés, melytől sok megtakarítást várnak, még nem kész, sőt január 1-jéig már nem is lehet készen, tudniillik letárgyalva és törvénnyé válva. – Miután azonban ezen költségvetésnek mindig előlegesen kell elkészülnie, mielőtt az adókat beszednék: Ghyczy ezúttal kénytelen volt fölhatalmazást kérni az 1875-ik évi adók beszedésére. Ma aztán ott áll az ügy, hogy nagyon könnyen megeshetik, miszerint a ház meg nem szavazza az indemnityt, mely esetben nincs egyéb teendője a Bittó–Ghyczy kabinetnek, mint beadni lemondását. De hogy mi lesz akkor, azt aztán nem tudja senki. Az bizonyos, hogy semmiféle kormány sem lesz képes már januárig elkészíteni és letárgyaltatni a költségvetést, tehát indemnityre szorul, mert hogyha az adókat nem lesz szabad beszednie, miből kormányoz a jövő évben?
Szép história lenne! Egy kormány, amelynek nincs jogában adót szedni! Csodálatos, hogy lehet országgyűlés, mely ilyen eshetőségnek nyújthat kilátást!
Igaz, hogy vétkes mulasztás a kormánytól, miszerint költségvetését nem készíti el kellő időben, de hol van az megírva: ha a kormány mulasztást követ el, hogy azért öljük meg büntetésül magát az országot is. Azon vitatkozni sem volna szabad, megadassék-e az indemnity vagy sem? – Isten őrizz, hogy megtagadja azt a ház, mert ha megtagadja, kétszer kettő négy, hogy ez a most elbukó minisztérium lesz az utólsó magyar alkotmányos kormány. Lesz ugyan, aki januárban is beszedi folytatólagosan az adókat, de abban nem lesz köszönet.
A baloldalról különöse Tisza, Móricz Pál szóltak az elfogadás ellen, okul hozva, hogy a jelenlegi kormányban nem lehet többé bízni, miután pénzügyeink, melyeknek rendezését tőlük vártuk, nemcsak hogy lendületet nem nyertek, hanem hanyatlottak. A kormány bebizonyította, hogy tehetetlen; rendszerváltoztatás helyett – mi egyedül ránthatna ki a bajból – csupán annyit tett, hogy egy kis idő óta nehéz feltételek alatt felvett kölcsönből sem jobbra, sem balra nem merve megmozdulni, jól-rosszul tengeti életünket. Tisza – úgymond – kész a legnagyobb áldozatokra is, az olyan kormány iránt, melynél látja, hogy legalább igyekszik elérni valahova, s ez irányban megjeleli magának az utat, de a Bitto–Ghyczy kabinet semmire sem képes, s ez okból megtagadja az indemnityt.
Hiszen sok igaz van abban, amit Tisza és az indemnity megtagadása mellett harcoló szónokok felhoztak, s magunk sem hisszük, hogy Ghyczy az eddigi rendszer mellett eredményhez juthasson, s amilyen fölséges pénzügyminiszternek tartandók rendezett állami viszonyok közt, midőn konzerváló természete s tiszta becsületessége teljes garanciát nyújtana minden tekintetben, épp oly gyengének látjuk őt ma, midőn nem elég a becsületesség, a közönséges tapasztalat, sőt bizonyos fokig a tudomány sem, hanem ezekhez még eszméknek is kellene csatlakozni. (Öreg embereknek pedig már nincsenek eszméik.) Mindamellett mégis legüdvösebbnek tartjuk a viszonyok közt hazánknak úgyis szomorú nyugalmát, különben is céltalan miniszterváltozásokkal az új követválasztásokig meg nem háborítva, – az indemnityt megszavazni.
Az ellenkező a nemzetnek önmaga által megásott, s lehet, hogy talán korai sírja lenne.
*
U. i. Mint e percben, lapunk zártakor értesülünk, a képviselőház a mai ülésen 203 szavazattal 120 szavazat ellen az indemnityt megadta. Hála istennek!
