A BÉKEBÍRÁKRÓL
A BÉKEBÍRÁKRÓL
A 21-es bizottság kebeléből kiküldött 9-es albizottság bevégezte munkálatát, mely mindenesetre nagy horderejű, s igen sok helyen gondos szakavatottsággal jelöli ki ama intézményeket, miket célszerűsíteni, miket eltörülni, másokat viszont olcsóbbakká alakítani vagy helyettök újakat behozni lehetne.
De legfontosabb, amelyről ezúttal akarunk szólani, a törvényszékek kevesbítése és a békebírói intézmény behozatalának javaslatba tétele. Legfontosabb, mert az igazságszolgáltatás azon kapocs, mely az államot összetartja, s mely az állampolgár lételét, vagyonát biztosítja. Tehát legelsősorban is erre kell, hogy figyelmünket fordítsuk. A békebírói intézmény, melyet a bizottság javasol, papíroson jól veszi ki magát, hanem az életben nem válik be; két okból.
Először mert ingyen nem is fogunk ügyes békebírákat kapni, annál kevésbé, mert néhol az országban egész környékeken alig van egy-két ember, aki akár gyakorlati, akár némi elméleti ügyességgel bírna, habár apróbb ügyeknek is olyatén elintézésében, minőt az igazság géniusza követel, s minő elintézésben az állam, ki igazságszolgáltatási jogát bizonyos pontig a békebíró kezeibe tette le, megnyugodhatnék.
Azon odavetett vélemény, miszerint a békebíró úgyis csak apró-cseprő (bagatelle) ügyekben intézkedhet, szerintem helytelen: mert a vagyoni állapot fokozataihoz képest az összeg nominális értéke változik. Azaz: a szegény embernek van legtöbb 20-30 ftos ügye, s ezeknek az képviseli vagyonuk jelentékeny részét, mely fölött a bizottság javaslata szerint az ahhoz nem értő békebíró fogna dönteni.
Másodszor semmi sikerre nem vezethető azért, mert népünk természetében megvan az a rossz oldal, hogy bele nem nyugszik kötelességébe, s ha 15 fórum volna, rendesen 15 fórumon apellálná meg ügyét. Ezt a makacs ragaszkodást igaz vagy képzelt jussához nem szabad kifeledni a számításból; s ha aztán tekintetbe vesszük azt is, hogy a békebíró, mint ilyen, csak úgy és akkor ítélhet, ha a felek kimondandó ítéletébe előre beleegyeznek, bátran következtetjük, hogy a békebíráskodás nem emelkedik nagyobb jelentőségre, mint az eddigi községi bíráskodás, és sem a pörök, s következésképp sem a királyi bírák célbavett apasztását nem eredményezné.
Sokkal életrevalóbb eszméje a bizottságnak az, hogy a közigazgatási járási tisztviselők ruháztassanak fel bizonyos ügyekre nézve, minők a tiszta követelések, a rendőri ügyek, de legkiváltképp a légiónyi becsületsértési pörökre nézve önálló hatáskörrel. Ez felényire apasztaná a bírák munkáját.
De ami véleményünk szerint a legkívánatosabb volna minden tekintetben, az: az ügymenet egyszerűsítése, illetve a mostani perrendtartás módosítása.
