24. sz., június 11.
24. sz., június 11.
A Józsefvárosban nagy pártoskodás foly. Még most sincsenek tisztában a fúzióval. Hja! hiába! A magyar commune fészke van itt. A kurtakorcsmákban izmosodó józsefvárosi hazafiságnak megölő betűje a józanság. Tehát a józan politika is. Ahány csizmadia, kalapos, rézműves, kötélgyártó lakik e tisztán magyar városrészben, az mind nagy státusférfiúnak képzeli magát. Persze hogy aztán nehéz dolog ennyi sok bölcs embernek valamely dologban megegyezni, mikor valamennyi jobbat tud amannál.
*
A Ferencváros csendes. Tavaszi Andrásnak még eddig nem akadt ellenfele. Talán azért, mert azt tartják, hogy a satnyább mag magától is kihull a rostán.
*
Egyébiránt hiába hangoztattuk három éven át, hogy válogatni kell az embereket, hiába mondtuk százszor és százszor, hogy az országot az vitte veszélybe, mert nem volt értelmes, lelkiismeretes és szakértő képviselőháza, – megint csak ott vagyunk, ahol voltunk. Előttünk fekszik a követjelöltek összes lajstroma, s bizony nincs okunk örvendeni rajta. Megint a régi schlendrián elem lépett a sorompókba. Pipás földesurak, úrhatnámkodó fiatal uracsok, a bolond viszonyok által feltolt nevezetességek s több efféle. Sőt szomorkodva kell észrevennünk, hogy a jóravaló részből többen ki fognak maradni.
Ennek csak két oka lehet.
Vagy a nemzet nem érett az alkotmányos élet felfogására, vagy pedig nem vagyunk képesek háromszáz s egynehány okos embert összehozni.
Előbbi esetben nincs segítség, az utóbbira nézve azonban gyökeres orvosság lenne a Sennyey indítványa, hogy le kell szállítani a képviselők számát.
*
Bosnyák bevándorlás a magyar birodalomba. A zágrábi »Obzor« szerint Boszniából a keresztények tömegesen vándorolnak ki és telepednek le a török erőszakoskodás és üldözés elől a horvát határőrvidéken. Hasonló kivándorlás harminc év óta nem történt. Folyó évi ápril hó elejétől a mai napig 600 léleknél több kelt át Podove, Kosztanyevac és Dubica helységek környékén, hozzá nem számítva azt a 20 családot, melyek a Száva melletti Zsupanjenál jöttek át. Mindkét kormánynak van tudomása a bosnyákok ezen átszökéséről, a hivatalos lapok azonban hallgatnak róla. Közlő felhívja a kormányt, konstatálja hivatalos adatokkal: mennyire rúg azon keresztények száma, kik a török zsarnokság elől ide átszöktek.
Mi is felhívjuk a kormány figyelmét a bevándorlásra, mely kellő irányban vezetve hasznára lehet az országnak, főképp, ipari tekintetben, míg elhanyagoltatván könnyen meglehet, hogy a csak a Magyarország iránti ellenséges elemeket szaporítandja a birodalomban.
*
