25. sz., június 18.
25. sz., június 18.
Csúnya dolog, hogy némely értelmes emberek ostobáknak tettetik magukat csak azért, hogy az ostobaság köpenyege alatt céljaikat elérjék. Sok helyen tapasztaltuk, ahol két szabadelvű-párti jelölt áll egymással szemben, kiknek egyike azelőtt baloldali, másika pedig jobboldali volt, ott rendesen akad egy-egy vidéki vezéregyéniség, ki azzal hint konkolyt a választók közé, hogy azoknak régi pártállását veszi kiindulási pontul, amint x-i vagy a baloldalit, vagy a jobboldalit kívánja megbuktatni.
Ne hallgassanak az ilyen farizeusokra a választók. Ami volt, az elmúlt. Mind a két párt becsületes hazafiakból állott, akik most egy közös ponton eggyé lettek. Ne azt válogassák, melyik mit vallott azelőtt, hanem mit vall most!
*
A Ferencvárosban Tavaszi András ellen mégis állítottak jelöltet, – Csernátony Lajost. Csernátonynál senki sem érdemli meg jobban, hogy a fővárost képviselje. Neki csak egy nagy hibája van mint embernek, mely azonban erény a képviselőnél: t.i. túlságosan szemébe vágja az igazat mindenkinek.
*
Jókai már eddig három kerületben lépett fel. Szentesen, Hódmezővásárhelyen és Pesten. Az a legkülönösebb, hogy mind a három kerületben megígérte, hogy náluk vállalja el a mandátumot. Nem helyeselhetjük Jókaitól az ily eljárást. Ambíció az, hogy több helyen megválasszák? Vagy pedig pártmanőver, hogy a kétséges és szélsőbaloldali érzelmű kerületben nevének nimbuszával szabadelvű párti követet csempésszen be?
Minek az? Az előbbire nincs szüksége, mert ő anélkül is ünnepelt nagy ember, ha egy kerületben sem választják is meg; az utóbbira pedig a szabadelvű pártnak nincs szüksége, mert az nagy és hatalmas marad anélkül is.
A hódmezővásárhelyi választóknak tartott programbeszédét, mint halljuk, leírhatlan lelkesedéssel fogadták; e szép beszédben Jókai a maga bűbájos nyelvén ecsetelte állapotainkat.
»Oda jutottunk – úgymond –, hogy már a földet esszük alólunk, ne pazaroljuk azt még arra is, hogy sarával egymást dobáljuk.«
