augusztus 2. 212. sz.,
augusztus 2.
212. sz.,
212. sz.,
Jules Verne legújabb regénye Servadac Viktor, melyben a maga hőseit a csillagrendszer végtelenségében utaztatja, a felhők fölött, a nagy semmiben, hol egykor – persze lejjebb valamivel – Vitéz Johannes Háry lógázta a lábát…
A világhírű írótól, ki most éppúgy divatban van, mint a kígyóba végződő női ruhaderék, ez kissé vakmerő gondolat volt, de úgy látszik tetszetős.
Maga Tisza is kapott rajta… Hogy ráér még regényeket is olvasni! És hogy nem restell plágiumot elkövetni belőlük! Nem gondolva meg, hogy ami regényben is vakmerőség és nagy licencia, – mennyivel inkább mondható az annak a politikában?
Fogja magát Tisza úr és a félhivatalos lapjai által keresztülviteti a mozgósítást Bécsben… megyünk a muszkára… trombita harsog, dob pereg… a hívők ráordítják, hogy »fegyverre«… és együtt utaznak a félhivatalosokkal, mint a Jules Verne emberei, a naprendszeren át a végtelenségbe, a sötét felhők fölött – mígnem azon veszik észre magukat, hogy bizony sehol sem voltak, hanem ők is, a félhivatalos lapok is csak a semmiben lógázták a lábukat, mint vitéz Johannes Háry…
A furfangos diák (Tisza úr) pedig nagyot prüsszentett rá…
