augusztus 31. 241. sz.,
augusztus 31.
241. sz.,
241. sz.,
Tisza Lajos jó testvér, az öreg Halász Boldizsár pedig nagy diplomata.
A dolognak az a története, hogy nemes Pest vármegye vérszemet kapott most a Tisza-rezsim alatt is belefolyni ennek a hitvány Európának a dirigálásába.
Lőn tehát külügyi vita. A tekintetes urak elméjében egy rettenetes indítvány hömpölygött: megparancsolni Andrássynak, hogy süsse már hát el a puskát a muszka ellen, mivelhogy így dukál az.
Ez indítvány ellenében részint testvéri szeretetből, részint a »Gyula« iránti »noblesse oblige«-ből kifolyólag Tisza Lajos bebizonyította, hogy az okos ember nem henceg, ha gyenge. Aztán mi különben is olyan erősek vagyunk, hogy holmi kisebb államalakulások nem is érinthetnek érzékenyen. Hadd forogjon hát a világ, ahogy kedve tartja.
…S bizony, bizony már-már megbukik vala az indítvány, ha Halász Boldizsár elő nem halász egy mesét:
»Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdaasszony, aki a csirkéi közül hol-hol megfogott egyet és kitekerte a nyakát. A többi oda sem hederített a szerencsétlenre, és nyugodtan ette tovább a búzaszemeket, nem gondolva, hogy rájuk is sor kerül.»
(A gazdaaszony a muszka, a csirkék az európai államok.)
Ez ellen a világos argumentum ellen aztán nem lehetett szólni egy hangot sem. A csirkék tragédiája borút öntött a tekintetes homlokra s az indítvány meseszerű lelkesedéssel egyhangúlag el lett fogadva.
A megyei rendelet el fog menni Andrássyhoz…
Ki hitte volna, hogy Fáy András egyik igénytelen meséje új alakot fog adni a »keleti kérdésnek?«
