szeptember 6. 247. sz.,
szeptember 6.
247. sz.,
247. sz.,
Az államférfiak rendes baja – a szemfájás. A néhai Beustnak (és sok más elődjének) az volt a hibája, hogy rövidlátó volt; Tiszának abban találja magyarázatát sok árnyoldala, hogy nagyralátó. Maga a híres utazó diplomata, Ignatief is azáltal lett nevezetessé, hogy átkozott szembajára nem hozott írt se Berlin, se Bécs… (No most, hogy a Sipka leernyőzte, talán világosabban lát.)
De mindezen históriai szembajoknál különb az Andrássy grófé.
Új betegség ez, melyet a természeti tünemények kedvelőinek méltán ajánlhatnánk figyelmébe, ha magunknak is olyan keservesen nem esnék annak a látása, hogy ő nem lát jól.
A szembaj neve Daltonizmus. Dalton úr fedezte fel a vaspálya-őrökön, kik a vonat-érkezést jelző tűzgolyók színeit eltévesztették.
A veres színt kéknek, a zöldet veresnek látják. Mely hiányatosság aztán a vonatok összeütközését idézte elő, s több nagy szerencsétlenségnek lett oka.
Az e bajban szenvedők csak két színt bírnak megkülönböztetni s bajuk annyira felismerhetetlen, hogy ők maguk sohasem hiszik el ez iránybani fogyatkozásukat, környezetük pedig szinte csak későn veheti észre, leginkább a megtörtént szerencsétlenség után.
Gróf Andrássy Gyula is csak két színt ösmer: az orosz és a porosz színeket.
Ezek lebegnek előtte örökösen… Tekintete, érzéke minden egyéb iránt el van tompulva.
Ezek a színek pedig furcsán festenek.
Vigyázzunk a vonatra, – melyben mindnyájan benne ülünk.
Ha eltéveszti a helyes vágányt… ha kizökken… egy nemzet sorsa dőlhet el – balul.
*
Kétségbe kellene esnünk, ha nem vigasztalna az, hogy e rémítő baj is gyógyítható.
Favre orvos találta fel a módját.
Különben Andrássynak nem szükséges Favre orvoshoz fordulni, tegye magát ehelyett érintkezésbe a »Közvélemény«-nyel és járjon annak a tanácsai után, mert hátha a saját észjárása cserbenhagyja és annyira felsül, mint legközelebb abban is, amiben a legerősebb, a »bonmot«-ban.
Valaki a három császár-szövetséget emlegette előtte, kifejezvén, hogy annak intencióival nincs tisztában.
– Egyszerű – mondja őexcellenciája. – Tudja, hogy szelídítik Indiában az elefántot?
– Hogyan?
– Úgy, hogy két szelíd közé egy vadat zárnak: hogy az is megszelídüljön.
– Téved ön, gróf úr. Indiában nem úgy szelídítik az elefántot. Egy vad elefánttól – az a két szelíd is biztosan megvadulna.
