július 28. 207. sz.,
július 28.
207. sz.,
207. sz.,
Pulszky Ferenc a »Megvénült csataló«, ahogy ő nevezte magát, ezúttal sem engedte magát lóvá tenni.
A tegnapi népgyűlésen óvatosan ki bírta kerülni a Scillát és Charibdiszt. Pedig az egész ügy hajója közel járt Scillához és Charibdiszhez.
Herman Ottó, a múzeum »pók«-ja és Verhovay Gyula, az »Egyetértés« cserebogara hozzászokván a softa vendégségek óta minden lében kanál lenni, nagyon szívükre vették, hogy immár Európa politikája őnélkülük döntetik el a lovardában a pecsovics »vén csataló« elnöklete alatt.
Kifundáltak tehát előtte való nap a Szikszay-ban (Sembery Pista is segített nekik) mindennemű különleges indítványokat, ékes, tetszetős periódusokat és frázisokat, amikkel nagy furórét lehet majd csinálni.
Az öreg Pulszkynak azonban nem hiába van nagy orra, megszagolta a történendőket, s mivel megtanulta a múltból, hogy az olyan mozgalom és proklamáció, melybe jelentéktelen s a politikában egyáltalán semmit sem számító egyének keverik magukat, mindenesetre veszít nyomatékából, minélfogva gondoskodott, hogy eleve történjenek intézkedések azon esetre, ha Verhovayéknak valami mondandójuk kerekednék.
És vajon mikor ne lenne Verhovaynak mondanivalója? Az ő nyelve azon perpetuum mobile, mely örök mozgásával képviseli – a naprendszert, hanem persze – minden rendszer nélkül.
Most is mondanivalója volt tehát, mert hát mit bánja ő: veszít-e azáltal az ügy, ha ő beleavatkozik, s azt impozáns jellegéből kivetkőztetve a szélső baloldal demonstrációjává devalválja, – csak az ő hiúsága ki legyen elégítve, és egypár gyenge agyvelő által sugalmazott tenyér ütődjék össze tapsra.
Vagy talán azt hiszi Verhovay úr, hogy ő olyan tekintélyes egyén és nagy elme, miszerint közreműködése neveli a népgyűlés fontosságát azok előtt, kikre hatást tenni a célja. Az meglehet, hogy azt hiszi… mert az ember hiú és gyenge, gyenge… mint Madách mondja.
Mi azonban s velünk mindenki tudja, hogy Verhovay úr igen jelentéktelen egyéniség a politikában, s jobban odavaló fiatal diákok élére, mint komoly államférfiak külsőleg is tekintélyesnek látszani akaró tanácskozásaiba: ámbár hiszen mi és velünk az egész világ (nem számítva ide Ceglédet) tévedhetünk is, gondolhatná hiúságában Verhovay úr, ha meg nem mondta volna már sokkal előbb Mirabeau (aki körülbelül volt akkora ember, mint V. úr), hogy: ha az egész világ téved – az egész világnak mégis igaza van.
Ennélfogva tehát igen jól volt megcselekedve, hogy mikor Verhovay úr, Helfy után, bele akarta magát ártani a kifogástalanul s nemesen nyilvánult népakarat módosításába – egyszerűen nem engedték beszélni.
Mire Verhovay úr stentori hangon konstatálta, hogy »ott hivatalosan állítják fel a szónokokat«.
Minélfogva kitűnt a »nagy ceglédi« e szavaiból, hogy: »Helfy is hivatalos szónok.«
———————————————————
Már hiszen… amely ország kormánya olyan szónokot állít fel, mint Helfy, az olyan országnak már éppen csakugyan nincs Verhovayra szüksége, hogy szabadságát visszaszerezze.
