június 8. 157. sz.,
június 8.
157. sz.,
157. sz.,
Mióta Kerkápolyi Károly úr olcsó áron összevett egy csomó földet a Gellérthegyen, azóta csodálatos módon fontos ponttá kezd válni az öreg hegy.
Hiszen tulajdonképpen szép dolog parkírozni az ő kopasz hátát s nekünk semmi kifogásunk ellene, – legfeljebb nagyon mulatságos elnézni, hogy az élelmesség mesterségét mennyire lehet tökéletesíteni.
*
Vajon miniszter korában mért nem produkált Kerkápoly úr ilyen finom fogásokat az ország javára?
Hja, mert neki csak magához való esze van.
*
Bizony csak csodálatos ember is volt ő: amit a jobb kezébe fogott, az nőtt, amit a bal kezével érintett, az fogyott.
A válykot megérintette a jobb kezével s Bernáth Gazsiként nyomban házzá dagadt (lásd Csillag utca 5. sz.), ha pedig a bal kezével nyúlt valamihez… de hagyjuk ezt, – a bal kezét csak miniszteri minőségben használta.
*
Tán ezért mondta egyszer X. képviselő Y. hírlapírónak.
– Ez a Kerkápoly hasonlíthatlan ember.
– Hogy érted? Úgy, hogy semmihez sem hasonlít?
– Nem mondhatnám, mert hasonlítani nagyon hasonlít…
– Mihez?
– A Zsedényi ingéhez.
– Csitt te! megneheztel…
– Kicsoda? Kerkápolyi?
– Ej dehogy! A Zsedényi mosónéja.
