június 7. 156. sz.,
június 7.
156. sz.,
156. sz.,
Egy maliciózus ember mondta valamikor a kis Pulszkyról.
– Erre a szegény Gusztira mindenki haragszik. Boldog-boldogtalan szidja.
– Épp ellenkezőleg, hisz nagy befolyása van mindenütt.
– De minő befolyása. A kormánykörök nem szeretik, de mivel meg vannak győződve, hogy a nép szereti, kénytelenek őt figyelembe venni.
– Nos, és ez rendén is van.
– Dehogy van, dehogy. A nép ki nem állhatja a kis Pulszkyt, de mivel meg van győződve, hogy a kormány nagyra tartja, készpénzül veszi dicsőségét.
*
Erről a párbeszédről jut eszembe Haynald érsek, aki érdekes ellentéte Pulszkynak, s annyival szerencsésebb annál, mert őt ellenkezőleg mindenütt szeretik.
Itthon hazájában magasztalják, amiért a csalhatatlanság ellen szavazott Rómában, s keserű könnyeket hullatunk szomorú sorsán, amiért sohasem lehet szegényből emiatt kardinális.
Nos, és Rómában?
Ott pedig alkalmasint nagyra lehet őszentsége az ő érdemeivel, s ilyenformán gondolkozhatik:
»Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik, aki legügyesebben viszi a maga dolgát, jobban mondva az enyimet. Ez az én szerelmes fiam, aki még mai napig is fenntartotta “Mária országá”-ban Kalocsán “ad maiorem dei gloriam” a “jezsuitákat”.«
*
De azért Haynald érsek sem sokkal jobb a Deákné vásznánál: mindössze abban különbözik talán a fő klérustól, hogy azt tartja némely dolgokról, amit Bekecs Jancsi a vallásról.
– Te, Gyurka!
– Hallom, tiszteletes uram.
– Hiszed-e az istent?
– Hiszem, tiszteletes uram.
– Hát te, Jancsi, hiszed-e a Krisztust?
– Hiszem, tiszteletes uram.
– Hát az istent hiszed-e?
– Azt a Gyurka hiszi, tiszteletes uram.
Hát Haynald is csak a jezsuitákat hiszi, a többit hiszik mások.
*
Az ember szinte sajnálja, hogy nem lett őnagyméltósága lutheránus, mert senki sem érvényesíthette nagyobb tökéllyel nálánál ama kétkulacsos elvet: hadd lakjék jól a kecske, de hadd maradjon meg a káposzta is.
