október 11. 281. sz.,
október 11.
281. sz.,
281. sz.,
Az annyiszor hangoztatott »semlegesség«-et, melynek megőrzése végett történnek most Erdélyben az elfogatások, úgy látszik az egész monarchiában csak Ráth Károly úr tiszteli, aki a szigorú semlegesség elvei folytán még illuminálni sem mert a törökök diadala alkalmával.
Andrássy úr, a bonmot-k híres embere, azonban nem sokat törődik a semlegességgel, – bonmot-jaival a törökök, hivatalos intézkedéseivel pedig a muszkák felé hajlik.
Csak e napokban járta be a lapokat a bodros fejű államférfi újabb élcének híre, hogy a plevnai diadal olyan jó játék, amihez rossz arcot muszáj vágni.
S íme ma már biztos adatok fekszenek előttünk, hogy a lemberg–cernovici (tehát osztrák területen fekvő) vonalon egész nyilvánosan szállítják az oroszok számára a hajóhadakhoz szükséges hengereket. Legutóbb pedig Itzkányban, szinte osztrák területen, az orosz hadjárathoz szükséges szereket szállító vagonok feletti felügyeletet egyszerűen oroszok vették át.
Az illető osztrák hivatalnok, ki eddig felügyelt a vagonokra, nehogy az alsóbbrendű közegek átkutassák, valószínűleg szinte olyan jámbor gondolkozású, a semlegességben hívő férfiú volt, mint a mi Ráth Károlyunk, s Bécsbe intézett kérdést, mitévő legyen ezen hallatlan esetben, midőn oroszok követelik tőle a vagonokat.
Csakhamar megjött a válasz. Andrássy mondta tollba valamelyik subalternusának:
»Legyen ön engedékeny. Engedje az orosz ügynök urakat tenni mindent, amit akarnak, és járjon a kedvükben.«
Mit aztán az osztrák hivatalnok úgy fogott fel, hogy átadta az oroszok rendelkezésére az itzkányi pályaudvar épületeit, s hogy a kedvökben járjon, mindenik számára rendelt naponkint egy-egy font faggyúgyertyát vacsorára.
A muszkák még mai napig is ott őrzik az orosz hadiszereket a mi pályaudvari épületeinkben s jóízűen falatozgatnak a gyertyáinkból.
Itthon pedig Tisza Kálmán még mindig erősen hangsúlyozza a »semlegességet«.
Mi mondhatjuk aztán, hogy ez olyan rossz játék, amihez jó arcot kell vágnunk.
