október 12. 282. sz.,
október 12.
282. sz.,
282. sz.,
A magyar ember rég nevezetes arról az oldaláról, hogy sok a pénze. Nem azért mondom ezt, hogy például az arany rente-ra most is általánosan szegényeknek hitt emberek tíz-húszezer forintot írtak alá, – a nagy buzgóság miatt, mely annyira megnevelte a honfiúi áldozatkészséget, hogy ha szegény Bernáth Gáspár bátyánkat mai napig élteti a gondviselés, ő is legalább harmincezer forinttal rukkolt volna ki aránylag. A járadékkölcsönbe fektette volna szegény öreg bátyánk azt a sok százezer forintra rúgó rézkrajcárt, amit a párizsi Rothschild cég, mikor otthon, Hajó utcai szállásán jóhiszeműleg aludt, a zsebébe lopott…
Sem nem azért mondom, hogy sok a magyarnak a pénze, amiért a kormány naponkint hat forintjával fizeti a spiclivé devalvált hordárokat, hogy olyan emberekre vigyázzanak, kik teljes életükben nem követtek el hat forint árú politikai mozgást, nemhogy egy nap alatt…
Hanem azért sok a mi pénzünk, mert sok, túlságos sok az időnk, s ha az angoloknak hinnünk lehet, a sok idő sok pénz.
Különben Tisza úr demonstrálta ezt.
A kiegyezési törvénnyel kapcsolatos, és a vámtarifán alapuló törvényjavaslatokat, a szesz- és cukoradóról, tárgyalás alá veszi a ház.
A miniszterelnök gyermekes idegességgel és makacssággal fejébe vette, hogy rögtön tárgyaltassanak, s célját érte a spárgán mozgó parlamenttel szemben.
De milyen célt? Igyekezzünk kisebb dióhéjba szorítani a dolgot.
– A szesz- és cukoradóról szóló javaslatokat nem tárgyalhatjuk, mert azok a vámtarifán alapulnak, s a vámtarifát még nem ismerjük – mondá az ellenzék.
– Micsoda?– kiáltott közbe a kálvinista pápa, a hajmeresztő logika nagymestere. – Két dolog lehetséges, vagy ösmerik, vagy nem ösmerik; ha ösmerik, akkor miért mondják, hogy nem ösmerik, s ha nem ösmerik, akkor miért írtak már róla az önök lapjai?
– Uram, – védekezik odább az ellenzék, – minek tárgyaljuk a kiegyezési javaslatokat addig, míg létre nem jő maga a kiegyezés? Mi fog akkor történni, ha a kiegyezés meghiúsul.
– Puff. – Ez esetben nem lesz semmi baj. Elcsapjuk a papírkosárba.
Ez a logika aztán lefegyverzett mindenkit, s mulatságos dolog tudni, hogy a magyar parlament csupán azért tanácskozik most a szesz- és cukoradóról, hogy legyen valami időtöltése.
Így van az, akinek sok az ideje… értem a parlamentet, mert Tiszának, hisszük, már nem sok ideje van hátra. Az ő csillaga: hanyatló csillag… s nem tudni, melyik percben hull le a boltozatról, hol olyan görbe utat futott meg…
Hát bizony talán okosan is teszi, ha nem csinál semmit. Tőle ez a lehető leghazafiasabb!
A Plandamour híres kométájának is az volt a legnagyobb érdeme, hogy elfogyott, mielőtt veszedelmet okozhatott volna…
