október 4. 274. sz.,
október 4.
274. sz.,
274. sz.,
Ez oszt a komédia…
Ma a sors gondoskodott »Apróságok«-ról lapunk számára.
Sajátságos megfoghatatlan eset történt, melyből sem el nem veszünk, sem hozzá nem teszünk semmit.
Tegnapi »Apróságunk«ban említettük, hogy Helfy úr a bécsi lapokban az erdélyi székely-török légió szervezésbeni részvéttel van gyanúsítva; említettük, de csak tréfa alakjában, mert először az egész székely-török légió véleményünk szerint nem egyéb, mint vagy ügyetlen, vagy rosszakaratú egyének légből kapott elmeszüleménye, s mert másodszor azt hittük, hogy ezen valószínűtlen hírnek csupán a bécsi lapok adhattak hitelt, kik Helfy egyéniségét nem ösmerik.
S íme, mi nem történt?
Helfy Ignácnak a Kisfaludy utcában levő házában tegnap este 6 órakor négy hordár jelent meg, kik közül az egyik így szólt a semmit sem gyanító háziúrhoz: »Mi mint hordárok vagyunk öltözve, de tulajdonképp titkos rendőrök vagyunk, s Thaisz Elek őnagysága azért küldött ide minket, hogy vigyázzunk a képviselő úrra. Minélfogva fogjuk is tenni.«
Ezek után elhelyezkedtek a szobában.
Helfy nem tudta mire vélni a dolgot, kérdezte »miért? mi jogon?« sat.; írt a főkapitánynak, de attól nem kapott választ (pedig tud írni). Előkérte a hordár urak igazolását, azok azután mutattak neki egy olyan tartalmú cédulát:
Kisfaludy utca 14. sz.
| Thaisz Elek. |
Hiába mondta aztán Helfy úr, hogy ez nem elég igazolásnak, s hogy őt a képviselői immunitás védi ilyen eljárás ellen, ők arra egyszerűen vállat vontak s folyton szemmel tarták: ha a szobából kilépett, kér hordár utánament, a másik kettő a házban maradt. Éjjelre sem feküdtek le. Helfy úr bort rendelt nekik, vígan iddogáltak, de azért folyton éber szemmel, hogy a házból senki ne távozhassék.
Az éji órákban az »Egyetértés« szerkesztőjéhez a következő sorokat meneszté:
Kedves Barátom!
Ma esti 6 órától fogva négy rendőr ül nálam, kiket állításuk szerint Thaisz Elek küldött oda azon utasítással, hogy nálam maradjanak.
Írtam neki, felvilágosítást kérve, de választ nem nyertem. Érdekes hír ugyebár alkotmányos országban?
Viszontlátásra ott ahol
barátod
Helfy.
Ma reggel, midőn Helfy a képviselőházba ment, mind a négy hordár nyomon követte, s mialatt a házba ment, a múzeum kerítéséhez húzódtak, hogy ott bevárják.
A házban villámhirtelen híre futott szegény Helfy esetének s úgyszólván komikus hatást szült, mert annyira abszurdumnak látszik a föltevés, hogy józaneszű ember – (minőnek akár Thaisz, akár Tisza urat tartjuk) ilyet elrendelhetett volna, miszerint az egész »Helfy Ignác álma« címmel figurált volna, ha nincs ott a négy corpus delicti a kerítés előtt.
Az eset még egyszer rejtélyesebbé vált, midőn Tisza kijelenté, hogy sem ő, sem a főkapitány nem rendelte el a Helfy feletti felügyeletet, minek bizonyítékául a négy hordár azonnal rendeletet vett, hogy eltávozzanak, ami meg is történt. Tisza úr, amint a házban feleletét befejezte, Helfyhez közeledett biztosítani őt, hogy a dologhoz semmi köze; e tęte-ŕ-tęte alkalmával azonban egy olyan, bár alapjában apró esemény adta magát elő, mely igen feltűnt s mely sokféleképpen magyaráztatik. A miniszterelnök Helfy feléje nyújtott keze elől a maga excellenciás markát nadrágja zsebébe csúsztatva, feltűnően nehány lépést hátrált.
Hanem azért ez a »história« – úgymond – nem az ő dolga.
De hát kié?
Az egész főváros azt kérdi kíváncsian, félig mosolyogva, félig megbotránkozva.
Mert még mindenki hiszi, hogy az igaz dolog csak tréfa.
Valóságnak nevetséges az egész hordárhistória, tréfának pedig vastag. Annyira vastag, hogy csak Józsa Gyuritól telhetnék ki: az pedig nem él.
Azonfelül tán még báró Baldácsi van olyan tréfás úri ember, hogy megreszkírozná azt a mulatságot ebben a siralmas időben; ha ő maga is (mint az »Ellenőr« írja) hasonlóan nem őriztetnék lakásán.
A harmadik tréfás ember-, Beöthy Algernonról azonban már nem lehet föltenni: mert ő sokallotta volna a négy hordárt.
Még csak hozzávetőleg sem vagyunk képesek gyanítani, hogyan, miként, ki által történhetett mindez?
Tisza egyébiránt megígérte, hogy nyomozni fogja.
Amihez menten hozzá is fogott azzal, hogy a négy gazembert (akik mindent elmondhattak volna) elkergetteté ahelyett, hogy befogatta volna.
