szeptember 17. 257. sz.,
szeptember 17.
257. sz.,
257. sz.,
A »Hon« azon töri fejét egy tegnapi vezércikkben, hogy miért sikertelenek az oroszok hadiműveletei, miért nem bír elbánni a cár a törökökkel?
Végre is abban állapodik meg (t.i. nem a cár, de a Hon), hogy bizony azért mostoha irányukban a hadiszerencse, mert maga a cár is a táborban van s befolyásolja a hadiműveleteket.
A »Hon« nem tartja ezt helyesnek. Pedig hát a cár valóban ott a táborban van a maga helyén, ahol a kudarc.
A Hon is okosabban tenné, ha egyébbel foglalkoznék, mert addig, addig magyarázgat, piszkolódik – míg egyszer csak (hogy a Jókai stílusában szóljak) megtanítja a muszkáknak a haditudományt.
*
Egy előkelő egyéniség, ki a király környezetében volt Kassán, azt állítja, hogy a hírhedt toaszt szövegén semmi törlés nem követtetett el.
Eszerint a »szövetségesem« szó vagy nem volt benne, vagy benne volt.
Ha benne volt, akkor el is lett mondva.
Ha pedig benne nem lett volna, akkor meg sem táviratozhatták volna úgy a hazai, mint a külföldi lapoknak.
Nemhiába mondtuk tehát, hogy az a »dementi«-vel dobálódzó »barátságos kéz« nagyon gyanús.
Reméljük, hogy akad a képviselők között, aki meg fogja kérdeni Tiszától, ha vajon hallotta-e ő a »szövetségesem« szót, s ha igen, ha nem, nevezze meg azt a bizonyos »barátságos kezet«, szeretnénk a körmére koppintani.
Szinte látni vélem Tisza urat, mint rántja hátra erre a szóra villámhirtelen a balkezét…
*
A mi »drága szövetségesünk« (már t.i. izé, a cár) egyébiránt nem lesz egészségesebb az egészségéért kiürített királyi pohártól.
Ha a királyi óhajoknak van foganatja az égben – a nemzetek kívánsága bizonyára megakasztja azokat…
A felséges cár olyan jól érzi magát, hogy harmadnapra a toaszt után csak kétszer méltóztatott legkegyelmesebben elájulni.
A plevnai harc sikertelensége izgatottá tette.
Bizony nagy baj az, hogy az Úristennek nem lehet megparancsolni egy mennydörgős »ukázzal«, miszerint neki segítsen, mert különben…
De még az is apróságnak való dolog, hogy a »Pester Lloyd«-nak azt távírják Bukarestből, miszerint no végre, végre, négy nap múlva hivatalos jelentés adatott ki a harctérről.
A hivatalos jelentés pedig így szól: »Magánforrásokból, melyek még megerősítésre várnak…« stb.
Úgy látszik, a muszka hivatalosság is olyan matériából szokott készülni, mint nálunk a kassai dementi.
Vajon a barátságos kéz tanulta el a muszkától, vagy a muszkák a barátságos kéztől?
