szeptember 23. 263. sz.,
szeptember 23.
263. sz.,
263. sz.,
(Amit tulajdonképpen az »Egyetértés«-nek kellene megírnia)
A »feltalálók budapesti egylete«, mely – mint az Ellenőr tegnapi háborús vezércikkéből értesülünk – a Szabadi-kávéházban tartja gyűléseit, tiszteletbeli tagokul választá meg Tisza Kálmán és Thaisz Elek urakat.
E férfiak csakugyan nagyszerű találmánnyal gyarapították a XIX. századot.
De legyünk valamivel homályosabbak, s kezdjük az elején…
Hát bizony sokféle alakban nyilatkozik a hazaszeretet, sokféle annak a megtorlása és sokféle a politikai mártírság is.
Szegény Magyarországnak kijutott mindenféle alakban.
Van olyan mártírunk (nem is egy, de tizenhárom), akit felakasztottak, akadt olyan is, akit lenyakaztak, akit főbelőttek, akit Kuffsteinba, Theresienstadtba, a Neugebudeba zártak; mind semmi az, megszokott dolog az már.
A vérpad, börtön régi, elavult slendrián intézmények, amik izgalmat okoznak a »csőcseléknél«.
A civilizált század új, mégpedig komikus mártíromságot teremtett.
A politikai bűnöst megsétakocsiztatják.
De legyünk még valamivel homályosabbak.
Thaisz úr korán reggel előszólít egy rendőrt és kocsisruhába öltözteti… Ki tudja, mi lappanghat alatta?…
Este van a plevnai diadalmas török csata örömére rendezett tüntetés.
Mivel a tüntetés és Herman Ottó sziámi-ikrek, tehát Herman Ottó is ott van, s mivel ott, ahol Herman Ottó van, ott dikció is van, Herman Ottó természetesen szólni akar.
De ahol Herman Ottó tüntetés- és szónoklata van, ott Thaisznak is jelen kelletik lenni, mint a tűznél a víznek, ennélfogva Thaisz úr is ott van.
De ahol Thaisz úr ott van, minthogy néha a fejét is magával szokta vinni, a fejében ott vannak a Tisza úr instrukciói is.
Thaisz úr eszerint a Tisza úr tréfás instrukcióival volt jelen a Kálvin téri tüntetésnél, mikoron Herman úr szónokolni kívánt.
…Az est hományában titkosrendőrök suhantak lopva és a nép közé vegyültek…
A szónokolni kívánó úr füleihez a következő kiáltások értek suttogás alakjában:
»Ide, ide! Fel a kocsi tetejére!«
Hazafiúi buzgó kezek csakhamar utat nyitottak a kocsiig s Herman Ottó végre rálépett és el kezdett beszélni…
Jött a megszólítás, azután valami szelíd »minekutána«.
Egyszerre azonban sisteregve kezd szavaiban csapkodni a villám. Egy hosszú mennydörgős konstrukció előrésze gomolyodik kifelé és…
E pillanatban Thaisz úr mosolyog és ravaszul int szemöldökével…
Az ostor egyet pattan s a kocsi villámhirtelen elrobog Herman úrral és a kacskaringós konstrukció hátuljával egyetemben.
———————————————————
Herman urat aztán szépen letették otthon a múzeum előtt és megmondták neki, hogy ezentúl csak kocsi hátáról beszélhet a népnek.
