szeptember 26. 266. sz.,
szeptember 26.
266. sz.,
266. sz.,
A delphibeli jósdát az ő világhírre vergődött feleleteivel messze túlszárnyalja a »magyar Mefisztó«, Tisza Kálmán úr.
Ma jelentette be Mefisztó úr a házban, hogy válaszolni fog a keleti ügyben hozzá beadott interpellációkra.
Könnyen teheti most már. Bécsből jött tegnap.
Mint félhivatalos forrásból értesülünk, Tisza úr felelete e kijelentésen fog sarkallani:
»A monarchia eddigi politikájában nincs változás, csak annyi, hogy most könnyebb annak az érdekeit megvédeni, mint hónapok előtt.«
Igen ám, – csakhogy hát mi is volt tulajdonképpen az eddigi politikája? S mekkora erőlködés kellett azt eddig megvédeni?
Ezt tessék előbb megmondani!
Valóban csodálatos dolog az, hogy olyan tiszteletreméltó testület, mint a képviselőház, eltűri, hogy ilyen felületes, üres szavakkal gúnyolja ki komolyságát s üsse el hazafiúi aggodalmait Tisza úr, ki különben pártvezér korában is híres volt azon force-áról, hogy midőn valami olyat bizonyított be – amit nem lehetett bebizonyítani, fárasztó stílű (szokás szerint száz rőfös) beszéde elején rendesen így szólott:
»Ez meg az a dolog így áll, amint azt beszédem végén be fogom bizonyítani…«
Mikor pedig a kacskaringós periódusok millióin keresztül, egy hosszú öröklét után, a beszéd végére ért, ott már ilyenformán argumentált a szóban levő tárgyról:
»Amint azt beszédem elején bebizonyítottam.«
*
Tisza úr stílusánál még csak az oroszoké komikusabb.
Tréfásabb fickók nem is képzelhetők a világon…
Gorni-Studenből így jelentik »vereségüket« Sz. Pétervárra: »A törökök 22-én ismételték a támadást s nem vonultak vissza.«
(Ez magyarul így lenne helyesen kifejezve: Megvertek bennünket.)
Ugyancsak e táviratban így jelentik egy »győzelmüket«:
»E hó 21-én Tetolmin ezredes, miután a török lovasokat visszaverte Temirnél, több elsáncolt ellenséges zászlóaljat fedezett még fel és visszavonult.«
(Ez szinte annyit tesz magyarul, hogy »megvertek bennünket«.)
Hanem ami a stílust illeti, ez aztán stílus!
