19. sz., január 19.
19. sz., január 19.
Finum Rózsi
A Népszínház-ügy a sajtó e heti mulatsága, egy komikus, nem várt fordulattal végetért, vagy legalább új stádiumba lépett.
Podmaniczky Frigyes csinált benne hirtelen punktumot.
*
Finum Rózsi, mint minden halandó, unta magát kissé az örökös egyformaságban s egy szép napon azt üzente Podmaniczkynak:
Valamit súgok magának,
Válasszon el babájának
Válasszon el babájának
A derék intendáns hajlott a szép szóra, megcsordult a szíve s így fogta fel a dolgot:
Soldosnét akár lehet, akár nem lehet, de szerződtetni kell.
Soldosné pedig úgy fogta fel a körülményeket, hogyha neki két helyre lehet szerződni, akkor maga sem tudja, mennyi fizetés kell.
Podmaniczky erre megunta a dolgot, pedig tudhatta volna előre, hogyha neki annyi sárga kabátja lenne, mint amennyi szeszélye egy asszonynak, még négyszer annyi sárga kabátja lenne, mint amennyi van.
Miután pedig Podmaniczky csak a sárga kabátokból szereti a sokat, megelégelte a Soldosné habozását, s így okoskodik magában: Soldosnét vagy úgy kell szerződtetni, hogy ő kapjon örömmel az alkalmon, vagy sehogy.
S a lapunk irodalmi rovatában olvasható hozzá intézett nyílt levél szerint, Soldosné asszonyt fölmentvén adott szava alul, visszaénekli neki:
Ne hitegess!
Ne csalogass!
Ne csalogass!
Így mentette meg a Népszínházat – ha mint hinni lehet ezzel élét vesztette az ellene irányzott fegyver a Soldosné habozása.
Mi pedig nem tudjuk most már, haragudjunk-e rá inkább, amiért ezt a nagy zavart csinálta a szerződés szóbeli elfogadásával, vagy pedig dicsérjük meg, amiért Podmaniczky Frigyest csupán csalogatta, csupán hitegette
Egyikét se tegyük: várjuk, míg ő maga várja ki magát a neheztelésünk alul egy jó nótával.
