29. sz., január 29.
29. sz., január 29.
Tizenhat igaz ember akadt a mamelukok közt a mai ülésen, kik ellene voltak, hogy most tárgyaltassék a javaslat.
Tehát csak tizenhat embernek van még olyan lelkiismerete, mely megmozdul a válság óráiban.
Csak tizenhat ember, aki félreáll az útból, melynek örvény a feneke, süllyed és süllyeszti magát e boldogtalan szegény országot is, melyet ezredéve üldöz ama természetellenes fátum, hogy saját keblén melengetett fiai válnak kígyókká s megmarják mérges fullánkjokkal meztelen testét jobban, mint az idegenek, mert azok elől páncél takarja, páncél, a nemzet fiaiban soha meg nem fogyatkozó ősereje a honszerelemnek, mely mint a berekedt forrás, lázas erővel töri át kérgét s zajongva bugyog fel a veszély perceiben mindannyiszor.
De ki védje meg a mi szegény anyánkat, a hazát, önfiaitól, kik előtt leveti páncélját, nyitva hagyja keblét, gyanútlan biztosan?
Európa fegyverei elől még meg lehetne talán védeni, ha vállat vállhoz vetve, karddá kovácsolnók hegyeink vasát, lelkesedéssé forrasztanók lelkünk tüzét, s ha egy gondolatot csinálnánk a százból, száz embert cisnálnánk egyből. És nem kellene kétségbe esnünk.
De miként védjük meg saját maga elül, a saját képviselőtestülete elől?
Ez az a kérdés, melyre nincs a nagy mindenségben felelet. Fárasztó, elcsüggesztő, lázító és elkeserítő egyszerre. A kétségbeesés kezdete, a vég reménye nélkül.
S az elfolyó napok mindenike s a kormány minden lépte egy-egy szög ama készülő ravatalhoz, melyre a haza elkínzott testét kiterítik.
És hallani a kalapácsütések tompa kongását és nem tudni kicsavarni a kalapácsot a baljóslatú átkozott kézből.
*
Kezd a magyar is mívelődni. Csövestől szakad nyakunkba a boldogság, a német kultúra.
Hogy, hogy nem, a németeknek sorba eszébe jut a mi parlagon hagyott elméinket felvilágosítani, szemenszedett tudományuk közénk hullatott morzsáival
Most már hiszem, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz.
*
Itt volt Bodenstedt a saját, Mirza Schaffi behatása alatt komponált műveiből ismertetni Mirza Schaffit és Hafist, aki nekünk kitűnően le van fordítva magyarra a perzsa eredetiből.
Továbbá ösmertette Puskint, akit mi jobban ösmerünk, mint ők, a Bérczy Károly fordításából.
Most, hogy Bodenstedt távozott, nem találván már semmi ösmertetni valót, ismét egy német celebritás jő ide, a Nibelung Lied-et ösmertetni, melyet mi tökéletesen ösmerünk a Szász Károly fordításából.
Ha így tart, megéljük, hogy olyan német is vetődik Budapestre, aki Hoffman Pált fogja ösmertetni.
Meg is érdemelné, kivált az egyetemi rektori működése, melyből csak azt az egy kimagasló vonást ösmerjük, hogy ő szokott a német kultúrférfiak elé kimenni az indóházba, behozni a pakktáskájukat.
*
A konzervatív politika sarkalatos programja a takarékosság: a konzervatívek sarkalatú tulajdonsága az exquisit elegandris.
Mikor újév napján a Kelet Népe az elegáns sima papiros helyett komisz lepedőn jelent meg, a csinos hathasábos beosztás helyett öt széles hasáb terpeszkedett a kolumnán, azt kérdezte egy elegáns konzervatív Apponyi Albert gróftól:
Mért romlott meg a Kelet Népe?
Nem romlott az meg válaszolt Apponyi.
No, tudom, tudom, hogy csak olyan rossz, mint azelőtt volt, de mért nem olyan szép a kiállítása?
Az Athenaeum-ban nyomtatják.
Kár volt nyomdát változtatni: legalább a lap külső formájára kellene ügyelni, ha
Jól van, jól; tudom, mit akarsz mondani: de az Athenaeum majdnem fele árért vállalta el a kiadást.
Hogy lehet az?
Nem tudom felelt Apponyi gróf , pedig sokat gondolkodtam rajta.
*
Pedig ezt a nemes gróf könnyen eltalálhatta volna.
Azért nyomtatja az Athenaeumóbban, mint a Franklin, mert az Athenaeumnál nyomtatják a Pesti Napló-t is, meg a Hon-t is. S így nem kell extra szedni a Kelet Népé-nek legalább is tíz hasábját, csak átviszik egyik szobából a másikba az előtte való napilapok álló szedését.
Ez az egész titok.
Mikszáth Kálmán.
