30. sz., január 30.
30. sz., január 30.
Azt kérdi egy ma megjelent röpirat a címével: Alkotmány vagy abszolutizmus?
Írta: Egy a sok közül; helyesebben: Egy a kevesek közül, vagy Egy a vacsorálók közül.
*
A röpiratka egy kis puhatolódzás: mit mond a sajtó bizonyos újra világba lépő szemérmes epedésére, vagy még ez sem, talán csupán egy rébusz s benne finom észrevehetetlenséggel meg van mondva, hogy nincs már semmi remény többé, vagy abszolutizmus, vagy
A másik vagy-ot nem mondja ki, azt ki kell találni. Menjünk keresztül rajta, hátha ki is találjuk.
*
A jelenlegi helyzet végeredményéül abszolutizmust helyez kilátásba a cikk. A Tisza-uralom végeredménye ez lenne?
Mi nem szeretjük Tisza Kálmánt, melegen, őszintén kívánjuk bukását, de gazembernek nem tartjuk, s attól éppen nem félünk, hogy abszolutizmusra, államcsínyre gondoljon.
Még a gyilkosok közül is csak a legelvetemedettebb öl orozva
Államcsíny gyanúja csak akkor szállhatná meg lelkünk mélyét, ha már a konzervativek kormányoznának.
*
Sok jót elmond a röpirat írója, sok olyat, ami igaznak látszik, de kevés olyat, ami igaz.
A korrupciót tünteti fel a baj okának. És ez igaz is. S a korrupciót tartja a kibontakozást lehetlenítő akadálynak; és ez már nem igaz.
Miért ne alakulhatna a mostani pártok közül egy olyan, melyhez a nemzet zöme lelkesedve csatlakozik?
*
És itt az ideje is. Nemcsak a pártalakulásra van szükség, hanem van egy párt, melyet a röpiratíró testvériesen eloszt a konzervatív, a szélsőbal és kormánypárt között, s ennek magának is nagy szüksége van az átalakulásra. Azaz, hogy a röpirat szerint azt nem is mellőzheti többé, mert a kiegyezési javaslatok elfogadása után megszűnik létalapja. Más szavakkal: megszűnik a programja; tudniillik az a létalapja, ami nélkül a konzervativ párt létezik ab ovo.
Hogy ez a párt a kiegyezési javaslatok elfogadása után sem párolog el, mint a foszfor, az az egy bizonyos, mert húsból és vérből áll, s hogy nem borul sem a Tisza, sem a Sennyey nyakába, több, mint valószínű.
Mit fog tehát tenni?
Nolens volens új alapot keres, új programot tűz ki, s ez a program van hivatva, ha tapintatos lesz, majd többséget szerezni a nemzetnél.
*
Igaz, hogy ennek a pártnak nincsenek még most kiváló vezéregyénei, úgyhogy így amint van, még ideáját is csak homályosan nyújtja annak, amivé lehet.
De hát nem helyezi-e a röpirat várakozó állásba Lónyayt, Kerkápolyit sat.
S a várakozók hamar észreveszik azt, amire várnak!
*
Különben a cikkíró azt látszik akarni, hogy már egyszer a várakozókat is vegyék észre.
És ez nem éppen lehetetlen.
Tisza folytonos kisebbedése megnevelheti még az ő árnyékukat is; de ez csak egy úton lehetséges: nem úgy, hogy ők alakítsanak pártot, hanem őket alakítsa át valamely párt.
És erre a röpiratíró is gondolt, s azért hangsúlyozza, hogy szövetségesek nélkül a független szabadelvű párt szövetségesévé!
*
De igaz! Hisz a nemzetet olyan korruptnak tartja, hogy már az ő szövetségében sem bízik, s nem nagy súlyt fektet rá.
Pedig kár azt a nemzetet kihagyni a számításból, mely sohasem hazudtolta meg még magát nagy válságok idején, bár sohasem állott csupa merő politikai jellemekből, angyalokból és erényhősökből.
E nélkül a tényező nélkül, azt hiszem, hiába minden számítás, a nélkül a vacsorálók mindig tizenhárman fognak ülni egy asztalnál.
