35. sz., február 5.
35. sz., február 5.
Az emberek kíváncsiak nagyon.
Mit kereshetett Tisza Bécsben két napig?
Minden léptét vigyázták. Folyt a találgatás s Auersperg ellen jött áskálódni a császárhoz mondták a bécsiek.
Új vívmányokat ment kicsikarni szólának a Honérzelmű honiak.
Megszökött a veszedelem elől vélekedtek a liberálisabbak.
Majd kitudódik nyugodtak bele végre mindannyian olvasni fogjuk a lapokban.
*
És nem tudódott ki. És nem fogják olvasni a lapokban. Le Bismarcktól egész Prém Józsefig, minden ember mély homályt lát e két napos útban. A lemondását beadott bécsi kormány tizenkilenc spiclit állított oda a szállodája elé hordár ruhában; akik minden léptét vigyázzák, minden reá vonatkozó apró részlettel beszámoljanak.
*
A rendőrök összefoglalták megfigyeléseiket s másnap következőleg referált szószólójuk Auerspergnek.
Tisza halaványabb a szokottnál. Pápaszemét, a kéket, egy percre sem tette le. Füle vattával van bedugva.
Még mindig zúg a Lónyay beszédétől dörmögé magában a miniszter aggodalmasan.
11 óra 22 perckor kilépett a szálloda kapujába, nagyot ásított, s elindult gyalog; az egyik nadrágszárát felgyűrte; a másikat hagyta besározni
Igen, igen. Ez az ő politikáját jelképezi.
Egy darabig tétovázva lépdelt, azután erősen ránézett egy kapura. A kapura egy kiadó szállás cédulája volt ragasztva
Hm szólt a miniszter , ez gyanús: szállást keres. Most már csak az a kérdés, hogy a leendő bankgubernátor Móric Pál részére-e, vagy az összeülendő békekongresszusnak keres tanácskozó helyiséget.
Innen egy konfortábliba dobta magát és a Ballplacra hajtatott Andrássyhoz. Ide már be nem mehettünk, de megvesztegettük a komornyikot s ez elmondta, amit a kulcslyukon át hallott.
Hát te megint itt vagy? mondá Andrássy.
Megint felelte Tisza.
Baj van?
Van
Melyiket érted?
Valamennyi közt azt a legelsőt, hogy Ürményinek kell felelnem. Mit mondjak?
Mit? Megállj csak! egy ideig halaszd a feleletet.
Minek?
Hátha más örökli tőled
Isten mentsen meg attól
Kit? Téged?
Dehogy! Azt a másikat, aki utánam jő.
Ha azonban nem halaszthatod a választ: adj nekik az egyszer teljes felvilágosítást. Mondd, hogy a keleti kérdés olyan stádiumban áll jelenleg, mintha egyáltalában nem állna olyan bonyolódott stádiumban, mint aminőben állhatna, és hogy Ausztria politikája mindig szem előtt tartja azokat az érdekeket, amely érdekek kihatásai ama magasabb célzatoknak, amelyek ama érdekek hazafias és logikai iránybani kivételének szükségszerű követelményeivé kell, hogy váljanak.
Ez osztán egészen világos, mondá Tisza a meggyőződés hangján egy búcsú-kézszorítással.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Auersperg megdicsérte a rendőröket, s így szólott magában elmélyedve:
Bárcsak szívesen fogadná ezt a szegény Tiszát a magyar parlament ezután is sokáig: olyan emberünk sosem lesz többé. De félek, hogy elveszítjük. Igen-igen félek. S ekkor be fog következni az az anomália, hogy a magyarok fájós lábát vágják le, s mi fakadunk sírva az amputáció alatt.
