4. sz., január 4.
4. sz., január 4.
Oda száll a katona legörömestebb, ahol legjobban füstölög a kémény. Így tanítja őt a paraszt logika.
Pedig de sokszor megcsalódik miatta, mert a nyirkos fának van a legnagyobb füstje s tüze mégsem ad ki kellő meleget. De még az sem szentírás, hogy ami mellette fő, megehető jóízű étel; lehet pusztán forró víz is, amely csak arra jó, hogy leforrázzanak vele valakit.
Az ős osztrák politika örökre e baka-tudomány vezérelvei szerint baktat oda, hol legnagyobb a füst abban a pillanatban, midőn hályogos szemeit kimereszti, hogy álláspontot keressen, oda, hol a zsíros fazékakat hiszi, amikből Ausztriának is juthat egy-egy potya falat.
Ez a primitív látkör jellemezte Ausztriát azelőtt is, ez jellemzi ma is, midőn az erősebbhez, a felülkerekedett orosz hatalomhoz csatlakozik bűnös elhamarkodással és könnyelműséggel.
Persze jól esnék egy kis potya hódítmány, egy kis olcsó dicsőség, mellyel pillanatnyira kápráztatni lehetne a szemeket, mint a Potemkin festett faluival.
[]
