A NŐ A HÁZASÉLETBEN
A NŐ A HÁZASÉLETBEN
Minden a kezdettől függ; a házaséletben szintén, s be kell vallani hogy a hibának, ha ilyen a házaséletben előfordul, okát rendesen nem a nőben kell keresni. A fiatal lány mit hoz a szülei háztól? Áradozó szívet és jóakaratot. Mindent azon új élettől vár, remél, melynek küszöbét most átlépte. Még azon lány is, ki szülei házánál sokat tanult és sokat dolgozott, s ki mindent látszik tudni, férjétől akar mindent megtanulni. S igaza van. Előtte most már minden más, tisztább, élénkebb színben jelenik meg. Mindent gyorsabban tesz, mindenhez nagyobb örömmel nyúl. Életet akar lehelni mindenbe, s míg azelőtt rombolni is szeretett, most teremteni óhajt csak. Figyelembe kell venni azt is, hogy az atya leányával csak bizonyos pontig mehetett. Ha nagyobb befolyást akart volna rá gyakorolni, úgy elvesztette volna célját. Nem volt szabad neki nevelését egészen bevégezni, hagyni kellett lelkében valamely űrt, mely majd csak később leend betöltendő. S ez férjének feladata. A férj világosítsa fel mindarról, miről atyjának beszélni nem lehetett.
A nőnek határozott jellemű férfira van szüksége, ki ezer és ezer apró érdekek által nem hagyja magát lekötni, kinek erős és kitartó meggyőződése van, s ki bátran s erélyesen képes tenni és cselekedni, ki bármely zavart helyzetbe jöjjön, bátorságát el nem veszíti, hanem mindig kitartó és erős marad. Az ily férfi oldala mellett örömmel lesz a leány asszony, s szívesen elmondja: Ő az én uram, bár mosolya azt látszik jelenteni: én meg vagyok az ő úrnője. Úrnője igen, de engedelmességgel, mert hisz oly édes engedelmeskedni ott, hol szeretünk.
*
Nem tudom, melyik indiai törvényhozó megtiltja a szerelmes fiatal nőknek, férjeikre sokáig, hosszasan nézni.
De hát kit nézzenek? A férj az ő eleven, ragyogó könyvük, melyből olvasni, tanulni akarnak, amit nekik hinni és tudni kell.
Míg lány volt, kerülte őt, futott előle, s ha néha a körülmények úgy hozták, hogy egyedül maradt egypár pillanatra vele, minden módot felhasznált, hogy menekülhessen. A vele való egyedüli létet nem bírta sokáig elviselni. S ha nő lett, követi férjét ellenállhatatlanul, vezesse őt bármily új, veszélyekkel teli idegen világba, vele megy mindenüvé. Rakaszkodik hozzá, mint életéhez, nem ismer áldozatot, átváltozik tűzzé, vízzé, csakhogy őt követhesse egész a végtelenségbe. Azt teremthet belőle a férfi, amit akar, éppen oly készséggel lesz egy gyöngéd virág, mint bátorszívű hős.
Jaj azon hideg, esztelen büszke embernek, ki mámorában azt hiszi, hogy mindent bír, s ama határtalan odaadást, mely a férjnek csak boldogságát iparkodik növelni, semmibe sem veszi vagy megveti.
*
A férfinek száz mindenféle gondja és dolga van, a nőnek csak egy: férje. Ha a férfi elmegy reggel a háztól, nem is gondol arra, hogy neje egész nap vele foglalkozik, várja s szüntelen azon töri fejét, mint szerezzen neki örömet. Míg sok férj este talán ügyeinek nem sikerültsége folytán vagy más egyéb tekintetből leverten, szótlanul, olykor haragosan jő haza, a nő örömmel fut eléje, meg akarja ölelni, s látva a haragos tekintetet, visszaesik karja, a szó elakad torkán. Félre megy és sír.
Férfi, bármily kedvezőtlen körülmények közt folyt is le a nap, ne éreztesse annyira nejével. Holnap minden ismét jó lehet, a veszteség kárpótolva van, de a nőben a hideg magaviselet sokkal mélyebb sebet ejtett, hogy azt egy nap alatt be lehetne hegeszteni. Férfi legyen erős, ha helyzete kissé rosszabbult, ne csüggedjen el, ne szomorítsa nejét. Kímélni kell a gyönge gyermeket.
S ha még jobban magához akarja kötni a nőt, ne zárja ki egészen őt dolgaiból, kisebb-nagyobb mértékben engedje benne részt venni. A nő ez időben, valamint mindig, igen tanulékony, kitartó és szorgalmas, meg lehet róla győződve a férfi, hogy szerelmeért sokra, mindenre képes. Egy híres orvost ismertem, a legnagyobb intézetek igazgatója volt, s fiatal felesége lett a legkitűnőbb tanítványa. Összpontosult benne valódi férfias szellemi erő és átható éles tekintet. Midőn a nagy fiziológ valamit tanulmányozott, gyakran nejének szemei által fedezett fel olyakat, melyek nagyfontosságúak és eredménydúsak voltak.
Mindenki aszerint avassa nejét ügyeibe, amilyen a mestersége. A művész közölje legalább eszméit, melyek őt lelkesítik, s melyek bizonyosan a nőt is érdekelni fogják, s melyből szellemi tápot húz. A törvényhozó, a politikus szintén nem hagyhatja a nőt anélkül, hogy egyet-mást ne közölne véle abból, mi egész lelkét, életét betölti. Itt férjének segítségére ritkán jöhetne, de nem szabad a tudatlanságban hagyni.
*
A kényszerített házasságoknál azt szokták mondani: majd összeszoknak. Szerencsétlen gondoalt! Akik könnyen összeszoknak, azok könnyen el is szoknak egymástól.
Az igazán szerető nő jobban szereti kedveltjét, mint magát, mert kész feláldozni önboldogságát, csak hogy őt boldogíthassa.
*
A nők igen különböznek egymástól. A férfiak, akik annyira-mennyire egyforma képzőiskolán mennek keresztül, sokkal jobban megközelítik egymást, mint a nők, kik természeti hajlamukat sokkal eredetibben fejleszthetik ki. Egyik sem hasonlít a másikhoz.
A férfiak azt mondják: virágok a nők, nekünk nyílnak, szakítsuk le. Igen, virágok, s hogy minél nagyobb, minél több élvezetet nyújtsanak ápolni kell azokat. Mindenik virág más ápolást igényel. Az egyik fiatal és vad, ezt szelidíteni, nemesíteni kell; a másik gyöngéd és érzékeny, gyöngén és érzékenyen kell vele bánni; a harmadik nagyon is gyorsan virít, élénk, eleven, ezt őrizni kell s oda törekedni, hogy minél előbb gyümölccsé váljék virága.
E gyümölcs a házasélet boldogsága!
| M. |
