A REJTÉLYES TÁMADÓK A növeldei életből
A REJTÉLYES TÁMADÓK
A növeldei életből
A növeldei életből
A karcsú őzikék, a madám intézetének aranyos virágai már éppen lefeküdni készültek. A madám egy kísérteties történetet beszélt nekik a vacsoránál, melyben a holt vőlegény a sírból jár fel látogatni menyasszonyát.
Ez a történet ábrándozóvá tette valamennyit. Édes álmodozással oszlottak szét szobáikba. Egy szétoszlott paradicsom volt az!
De alig hogy szétoszlottak a kis rózsabimbók, s kezdték kihámozni magukat abból a földi burkolatból, amit a szabó varrt rájok, egyszóval amint mindinkább kezdtek bűvös tündérekké válni, egyszerre nagy zaj, nagy kiáltozás támad odakünn a konyhában.
Segítség, kisasszonyok! Rablók, gyilkosok!
A rémület óriási mérvet ölt. A szép piros arcok, mik a feslő rózsa színét viselik szebb vidéken, hirtelen elsápadnak, s míg a gyöngébbek elájulnak, a bátrabbak rohannak a konyha felé
Ott vannak összegyűlve, s uram bocsáss, még fel is fegyverkezve némelyik. A jelenet oly végtelenül bájos és mégis oly komikus.
Elöl a pápaszemes madám áll rémült tekintettel, de mégis komor méltósággal, mint egy a halálra elszánt Zrínyi Miklós; mögötte a kisasszonyok apraja-nagyja, némelyik már félig levetkőzve, lebontott hajjal. Festői csoportozat. A gyönge kedves teremtések piciny kezecskéiben piszkafa, légycsapó, szénpiszkáló, seprő, kolmivas stb.
A zavar kimondhatatlan. A dézsa feldöntve hever a konyha közepén, az edények leverve, mert bizony ilyen kritikus pillanatban senkinek sem jutott eszébe óvatosan járni köztük. Itt véres küzdelem lesz.
Az előszobába vezető konyhaajtó mögött a megrémült Zsuzsi szolgáló van húzódva, ki mint előőrs legelőbb vette észre, hogy az előszobába rablók törtek be.
Pedig hát ott tulajdonképpen nem történt egyéb, mint az, hogy két növeldebeli cica adott egymásnak találkozót, s leverte a falhoz támasztott seprőt és öntözőkannát. Ebből támadt a nagy zaj, mely Zsuzsi szerint, mint szokatlan jelenség, csak rablók betörése lehet.
Hiszi is még a jelen percben mindenki, mert senki sem mer kipillantani, hogy mi történik hát ott valóban. Zsuzsi pedig váltig esküszik, hogy a rablók villogó szemeit is látta.
Hanem ha majd valahogy mégis kisül a dolog mibenléte, a sápadt arcok újra rózsaszínűek lesznek, s felhangzik a csengő kacaj a kedves édes ajkakon, mely mint egy tündércsengettyű hangja, vidámmá, mosolygóvá teszi újra e komor falakat.
