CSALÁDI OSTROMÁLLAPOT
CSALÁDI OSTROMÁLLAPOT
A majsztramné asszony ma jó ebédet főzött. Bizony nem tudhatta, hogy milyen sors éri.
Éppen kedvezni akart az öregnek, amint fiatal férjét nevezi, s a kedvenc ételét tálalta fel.
Jókedvvel ültek az asztalhoz, de hát mint fiatal házasok közt megtörténik, megindult a kötekedés; az asszonyka ki találta szalasztani a száján, hogy bizony gazdagabb kérője is volt, különb emberhez is hozzá mehetett volna.
A majsztram nagyon érzékeny ember arra, ha a szegénységét felhánytorgatják, a pajzánul ejtett szavakra durván felelt oda.
No de a menyecske sem abból a tésztából van gyúrva, hogy a tromfra tromfot ne adjon.
Egyszóval: bekövetkezett a vihar.
Most már itt van mielőttünk az egész borzalmas jelenet.
A majszter úr félrelökte a kanalat, azután felugrott nagy dühösen, feldöntötte a széket, még híres csehpipája is, mit vándorlólegény korában hozott haza ékszernek Prágából, ott hever, messze eleresztve magától a hozzátartozandó pipaszárat, mely tán egész Amerikáig elgurul vala, ha nincs madzagra kötve.
A majszter új az etikett-szabályok ellenére hátat fordít a menyecskének, ezzel tüntetve, hogy most ő dühös.
A menyecske nemkülönben nagy haragot tart keblében: ő is sértett félnek tartja magát, komoran nyugasztja kezére fejét.
Az általános elkomorodás, mely szinte sötétté teszi a szobát, még a kis Palit is elfogta; keservesen sír-rí, amint ott ül a földön, s feszület gyanánt tartja kis kezében az evőkanalat.
Valóban neki van legnagyobb oka a kitörésre, mert a bősz szülék egészen megfeledkeznek most a keserűség percében kedvenc csemetéjökről, s a kanálhoz semmi hozzávalót nem adnak neki. Siralma mélyebb indító okai bizonyosan ebben rejlenek.
A kutya is mogorva, de nem haragos, Filozófi nyugalommal és megvetéssel elmélkedik a komor jelenetről, melyet jól és hirtelen nézzenek meg, kedves olvasóink, mert a következő pillanatban csókkal csattogó kibéküléssé válhat.
