FÉNYES JUTALOM
FÉNYES JUTALOM
Éppen Szt. György-napkor múlt harminc esztendeje, hogy Miska kocsisnak szegődött tekintetes Gombás Boldizsár úrhoz.
Harminc hosszú esztendőn át hűségesen kocsiskodott, még az irigység sem mondhatott volna rá semmit. Nem részegeskedett, kocsit, lovat tisztán tartott, még csak föl sem fordította a tekintetes urat egyszer sem.
Gombás Boldizsár úr nagyon jól tudta, hogy ilyen hosszú szolgálatot nem szokás jutalmazatlanul hagyni. Akárhányszor olvasta a hivatalos lapból, hogy valakit, aki pedig csak írnok volt, 25-30 esztendei szolgálatért legalább is koronás arany érdemkereszttel tüntettek ki. Hát még mit érdemel, aki harminc esztendőn át híven kocsiskodott!? Gombás Boldizsár úr dicséretére legyen mondva elhatározta a Miskát fényesen megjutalmazni.
A harmincadik Szt. György napján hát beszólította őt a szobájába.
Fiam Miska kezdé Boldizsár úr sokat jelentő arccal , éppen ma harminc esztendeje, hogy a szolgálatomba szegődtél. Harminc esztendő nagy idő, s oly cseléd, ki ily nagy időt egy helyen tölt ki, nagy jutalmat is érdemel, pláne ha az a cseléd harminc esztendőn át úgy viseli magát, mint ahogy te viselted. Józan, szorgalmas voltál, nincsen ellened egy mákszemnyi kifogásom. Épp azért Miska fiam, elhatároztam, hogy érdemed szerint fényesen megjutalmazlak. (A Miska arcán bizonyos ragyogás lőn észlelhető.) Én tehát jó magaviseleted és hűséges szolgálatod illő jutalmául elhatároztam, (a Miskának csak úgy tágult a két füle), hogy ezentúl nem foglak tegezni, hanem magázni. Tehát menjen, Mihály, és fogjon be!
