7. sz., augusztus 4. JÓ AZ ÖREG A HÁZNÁL
7. sz., augusztus 4.
JÓ AZ ÖREG A HÁZNÁL
JÓ AZ ÖREG A HÁZNÁL
Az öreg Pulszky is megszólalt, mint azt lapunk táviratilag jelezte s a főváros általános kedves meglepetésére az egyesült ellenzék mellett nyilatkozott a józsefvárosi választók előtt.
Az öreg, ki annyi érdemeket szerzett, mint amennyi rossz fát tett már a tűzre maliciózus modorával, a Tisza-féle fúzió óta teljesen visszavonult a politikától. Hogy most megszólal, azzal indokolja, mert a haza olyan veszedelemben forog, hogy az invalidus sem lehet nyughelyén.
»Kétségbe vonjuk – mondja – az ellenzék létjogát. Az ellenzék létének indoka mindenütt egy: a kormány hibái.«
»A minisztereknek sajátságos észjárásuk van. Amint megkapják kinevezésüket, azonnal magasabb lényeknek érzik magukat. (Nagy derültség.) – Azt hiszik, hogy tanácsra többé nem szorulnak; elzárkóznak az okos ember elől (zajos derültség), s csak azokkal közlik terveiket, kik tanácsot adni vagy nem tudnak, vagy nem mernek; tulajdon hivatalnokaikkal.« (Élénk tetszésnyilatkozatok.)
»A magyar államférfit az jellemzi, hogy titokba burkolja eljárását. Kiüt rajta a miniszteri betegség. (Zajos derültség.) Kiütött a Deák-párti minisztereken is. E betegség első stádiuma az, hogy megsiketülnek s nem hallják meg más ember szavát. (Élénk derültség.) A második stádiumban meg is vakulnak (hosszas, zajos derültség), s nem látják az elégületlenséget, melyet keltettek. (Nagy tetszés.) Tisza például – meg vagyok győződve – nem tudja maig sem s nem is hiszi el, hogy ő mennyire gyűlölt ember Magyarországon. (Zajos helyeslés.) A harmadik stádiumban végre (halljuk! halljuk!) az országgyűléshez fordulnak s fölvetik a bizalom kérdését, s az országgyűlés mindig megszavazza a bizalmat, s erre harmadnapra megbukik a minisztérium. (Zajos, hosszas derültség.) Így történt Lónyaival, így Szlávyval és Bittóval. Reménylem, eljön az idő, midőn az országgyűlés Tisza Kálmánnak is bizalmat fog szavazni.« (Hosszan tartó élénk derültség és tetszés.)
Terünk szűke nem engedvén, hogy az öreg, érdemes tudós kedves, szellemes és mindenütt találó csevegését egészen közöljük, mindössze annyit jegyzünk meg, hogy népszerűségét, amit lassankint elvesztegetett, úgyszólván egyszerre nyerte vissza e beszédével.
MK a BpN-ba írott egyik »Apróságok«-jában írt e címen Pulszky Ferencről (1877. aug. 8., 218. sz.). A józsefvárosi választók előtt mondott beszédből átvett részleteket bevezető sorok hangvétele is MK korábbi, Pulszkyval foglalkozó írásaiéval azonos. (Vö. Még újabb fény- és árnyképek: A két Pulszky.) A névtelenül megjelent cikk tehát kétséget kizáróan MK-é s csupán kommentár jellege miatt került a politikai cikkek közül a Függelékbe.
