9. sz., augusztus 7. AZ ELJÁTSZOTT ÖRÖKSÉG
9. sz., augusztus 7.
AZ ELJÁTSZOTT ÖRÖKSÉG
AZ ELJÁTSZOTT ÖRÖKSÉG
Ha az erkölcsi felsőbbség győzedelmeskedik a hatalom fölött, ha a nép ál-bálványait szétzúzta – helyükbe emeli a szabadság megtisztult eszményét; ha lerázza egy erőteljes rázkódtatással az elfogultság és elkorhadt tradíciók bilincseit: az lélekemelő látvány.
Mi és velünk sokan mertek kételkedni a nemzet erkölcsi érzületében, merték föltenni a nemzetről, hogy helyeselni fogja vótumával az önkény, a személyes akarat, a könnyelmű szédelgés politikáját, vagy legalább föltenni merték, hogy nem lesz bátorsága megbotránkozásának erős kifejezést adni. Féltünk a következménytől és a kétségbeesés sugallta önfeladás fatalizmusától.
Mi kislelkűek! Megszégyenítettek bennünket Debrecen választói. Készítettek az ország számára oly meglepő jelenetet, melynek megkapó nagysága eszünkbe juttatja nagy hazánkfia lelkes szavait: »Leborulok a nemzet nagysága előtt.«
A győzelem örömtelt billikomába azonban vegyültek keserű ürömcseppek is.
A nemzet lelkesedésében elégtételt vett magának a kényúr személyén, de lelkesedését fékezni nem tudván, túllőtt a célon. Elragadta a nemes tűz, és midőn Tisza rossz politikáját akarta elítélni, nem maradt a mérsékelt, az elérhetőkért harcoló politika határain belől, hanem elfogadott oly elveket, melyek valósítását saját vezérei sem remélhetik a közeljövőben. Feledé, hogy mérséklet nélkül a legtermészetesebb kívánalmak is csak szenvedések forrásaivá válnak, hogy túlzás által a nemzetek veszélyeztethetik a bizton élvezhető szabad intézményeket.
Ha örömmel tölti el szívünket Tisza bukásának híre, fájdalommal kell egyúttal bevallanunk, hogy az oly elvek segítségével történt, melyeket mi nem vallunk, hogy a győzők nem a mi politikai elvtársaink.
Ha a kivívott győzelem talán fordulópontot is képez a mostani választások történetében, a győzelem gyümölcseit nem mi fogjuk aratni.
Bár ismerjük és méltányoljuk is azon elvek hódítóképességét, melyekkel a függetlenségi párt csatáit vívta, ha nem is új az előttünk, mily könnyen lelkesíthető a magyar szív a függetlenségi elvek hirdetésével, mennyire indokolható és magyarázható történelmi múltunkból – a közeliből csakúgy, mint a távoliból – az ellenszenv az ausztriávali szövetség ellen: mégsem tekinthetők ezen elvek a függetlenségi párt győzelmeinek egyetlen kútforrásául. Vannak más indokai is.
Midőn Tisza Kálmán, mint a volt balközép vezére feladván a bihari pontokat a Deák-párt által alkotott közjogi alapot elfogadta: az egész nemzet személye körül csoportosult, megváltója gyanánt üdvözölte. Oly bizalmat még magyar ember nem bírt e hazában. Mutatják az 1875-i választások, melyek egy parlamentet jóformán ellenzék nélkül eredményeztek. Átvette Tisza a Deák-párt örökségét és avval átvette az 1867-es közjogi alapot elfogadó elveket, melyek a Deák-párt uralkodása alatt oly gyökeret vertek a nemzet gondolkozásában, hogy a szélbal alig számított harminc hívet a múlt országgyűlés elején.
Bármily hibákat is vessenek a Deák-párt szemére, bármily mulasztásokat követett legyen az el, bármily rosszul adminisztrált: azon egy múlhatatlan érdeme volt, hogy a nemzet legkiválóbb képességű férfiai és velük együtt a nemzet színe-java belátták, Magyarországnak Ausztria szövetségére múlhatatlanul szüksége van. Bebizonyították és beláttatták, hogy a valódi nemzeti politika az elmúlt három században mindig a nyugaton keresett szövetségest és támaszt. Ezen meggyőződés az egész nemzeté volt.
Hogy kezelte Tisza ezen gazdag örökséget? Hogy fog ő erről beszámolni leendő utódjának?
Elpazarolta ezen gazdag kincset, mint a könnyelmű tékozló, megingatta újra a nemzetben azon töveket, melyekből a Deák-párt már-már egy szebb, egy biztosabb nemzeti jövő tölgyét reményelhetett növelni.
Ausztriát mint szövetségest tisztelte a Deák-párt; megmentette az uralkodó osztrák–német pártot a Hohenwartok és Jirečekek uralmától, meggyőzte már őket, hogy szabadságuk és alkotmányosságuk csakis a magyar szövetségben talál garanciát, egyszóval az ellenségből barátot tudott teremteni.
Rövid három év folyt le azóta. És íme, úgy tekintjük ismét Ausztriát, mint ellenségünket, ismét úgy tekintjük – éspedig a tényeknek megfelelően – mint aki csupán saját hasznára és a mi kárunkra tör. Mi tette Ausztriát ellenségünkké? Azon visszataszító herce-hurca, azon lealázó, a nemzetközi megállapodások torzképét mutató kiegyezésben követett gyámoltalan taktika. Mi gyengéknek bizonyultunk. Ausztria gyengénket felhasználta. Mi gyűlöljük Ausztriát ezen tettéért és Ausztria – kinevet. Így lettünk ellenségekké.
Ezen tények magyarázatul szolgálnak, miért győz Tisza Kálmán ellen a függetlenségi párt.
Tisza a közjogi alap iránti tisztelet tőkéjét elpazarolta és íme, kilicitálta őtet a szélsőbal.
Ezen licitációban nem versenyezhetett a mérsékelt ellenzék. Mi nem ígérhettünk mást, minthogy a közjogi alapon értelmesebben, jobban fogunk kormányozni. Tehát se nem rendelkezhettünk azon hatalommal, mely a kormány kezében van, midőn választani kell, se nem ígérhettünk, mint a szélsőbal. Nem volt egyéb fegyverünk, mint a becsület, a tudomány és a jószándék. De mit érnek ezek a politikában? Ezekkel nem lehet szavazókat fogni.
Így akarta Tisza Kálmán, ám lássa! A jövő országgyűlésen óriási ellenzékkel kellend küzdenie! A minden tekintet nélküli szélsőballal és a vele a kormányért viaskodó mérsékelt ellenzékkel. Ellenünk kijátszotta tromful a függetlenségi pártot, de aligha nem az fogja elvesztetni vele a partit.
Mindezekért felelni fog a történelemnek, nemzetének – és saját lelkiismeretének… ha van neki!
A névtelen vezércikk első három bekezdése szoros gondolati- és fordulatokbeli rokonságot mutat az előző napi MK. cikkekkel (Tisza megbukott!, Választások napján): a nép, a nemzet rácáfolt azokra akik kételkedtek életerejében stb. A függetlenségi párttól való önelhatárolás, a Deák-párt érdemeinek felsorolása hasonlóképpen vallhat MK-ra. – Mégis, mivel a cikk második részében néhány nehézkes, MK-nál szokatlan fordulat (»kellend küzdenie«, »egy biztosabb nemzeti jövő tölgyét reményelhetett növelni« stb.) akad s terjedelmében is nagyobb a MK-nál megszokott vezércikkeknél, a kétes hitelűek közé soroltuk.
