55. sz., október 2. [TISZA KÁLMÁN LEMONDÁSA]
55. sz., október 2.
[TISZA KÁLMÁN LEMONDÁSA]
[TISZA KÁLMÁN LEMONDÁSA]
Tisza Kálmán lemondásáról szól az – »Ellenőr« távirata. Ezen hírnek nem tulajdoníthatunk semmi jelentőséget, mert egyszerűen nem hisszük. – Ha való volna, az »Ellenőr« mélyen hallgatna róla. Így az nem egyéb, mint folytatása azon ámításoknak, melyek a bécsi minisztertanács jegyzőkönyvében diktált óvással kezdődtek és más célt nem ismerhetnek, mint az országgyűlés többségének kapacitálását. Készítik az édes álomitalt a netán ébredező lelkiismeretek megnyugtatására. Merész játék! A miniszterválságok, melyek alkotmányos országokban rendszerváltozást, vagy erős rázkódtatást a kül- és belpolitikában szoktak jelenteni, Tisza kezében lesüllyedtek köznapi párttaktikai csínyek nívójára. Azok nem örvendeztetik meg politikai elleneit, nem nyugtalanítják párthíveit, hisz jól tudja mindenki, hogy Tisza Kálmán soha sem fogja kiadni kezéből a kormánypálcát; azt csak a parlament óriási erőfeszítése lesz képes kicsavarni a markából. A válság el fog múlni, annak oka pedig eltávolíttatni, olyanformán, mint az eltávolíttatott azelőtt. Tisza Kálmán a katonai körök úgyis előre látható követelései miatt nem fog lemondani, hanem azoknak eleget fog tenni. Széll Kálmán azonban nem olyan fából van, milyent még egy Tisza is kénye-kedve szerint faraghatna. A miniszterválság tehát csak avval fog valószínűleg végződni, hogy a minisztérium támasza és független jelleme az útból ki fog térni, és azután teljes lesz a minisztériumban az egyöntetűség. Lesz ott korlátlan úr Tisza Kálmán, kinek szatellitái minden gondolkozás nélkül fogják végrehajtani az »úr« akaratát.
