73. sz., október 23. A VISZONTLÁTÁS
73. sz., október 23.
A VISZONTLÁTÁS
A VISZONTLÁTÁS
A »szomorú külsejű lovag«, a hajdani gőgös pártvezér, vedlett ruhában, lehorgasztott fővel lépett ma pártja elé.
Festőecsetre érdemes kép: az egyik oldalon ő, a másikon a megnyúlt arcú mamelukok. A régi gárda együtt, de milyen új helyzetben.
Az »Úr« színe egészen megváltozott, járása tétovázóbb, szavai zavartak, mozdulatai izgatottak.
S a mamelukok? Ezek a jó, szelíd, engedelmes patkányok? Majd mind megvannak. Bizonyos kíváncsisággal tekintenek a »diktátor«-ra, de tekintetökben nincs meg többé a régi tisztelet, a meghunyászkodást kifejező bámulat, hanem szánalom és kíváncsiság. Titkos moraj kél néha háta mögött, egy-egy »hű« ember megfordul egy percre, hogy gúnymosolyát ne lássák, egy másik pedig már meg sem fordul: hadd lássák…
Az »éljen« halkan rezdül a termen, s mire a harmadik emberhez ér, elakad. Aki kiejtette, az is megijed tőle; végigsimítja homlokát tűnődve, ha Tisza Kálmán-e valóban, aki ott áll – s a régi »szabadelvű kör«-e az, ahol áll?
Pedig az mind a kettő, sőt Tisza nagyon is az, ha egyéb nem, régi elbizakodottsága nyomban rávallana.
Kijelenti, hogy a kormányzásba még bele nem fáradt és kész a kabinetet konstruálni, csak a párt együtt maradjon és az országgyűlés nyilatkozzék.
E szemérmes vallomást ugyan nem várta senki, de meg sem is ijedt tőle senki.
Tudtuk és régen meg is mondtuk, hogy Tiszának nincs ereje a hatalomtól megválni; ő az első miniszterünk, akit erőszakkal fog kelleni attól eltávolítani.
A szabadelvű párt mai értekezletének hangulata és magatartása határozottan új pártalakulás magvát látszott magában hordani. – Tisza bukni fog, az kétséget nem szenved most már. Első föllépte hívei között határozó volt sorsára. S az első föllépte szerencsétlen.
De mielőtt a pók megfúlna az öncsinálta hálóban, még sokáig vergődik. Tiszában nagy mértékben van meg a pók természete; a pók még nem fúlt meg, s ha nem vigyázunk, könnyen lel rést.
Ha mindent is, a furfangosságot nem lehet tőle megtagadni; van benne bizonyos előrelátás arra, hogy mielőtt elesnék, már előre gondol rá, hogyan fog felkelni.
A mai értekezleten élénken merült föl a panasz a trónbeszéd ama passzusa fölött, mely az okkupáció tárgyalását a delegációknak igyekszik odajátszani, s ki lett fejezve azon kívánság, hogy a delegáció megválasztása elhalasztassék. Taktika a taktika ellen.
Tiszának felelni kellett most, s felelete senkit sem nyugtatott meg. Egy se hideg, se meleg, ide is, oda is magyarázható, száraz nyilatkozat volt ez, aminőkhöz csak e pályája végét taposó taktikus ért, ki a szarvas- és álokoskodások tömkelegén élődik.
Bizonyos tény gyanánt vehető tehát, hogy a parlament ki fog játszani a delegációkkal, azon esetre, ha ez szükséges lenne. Csak a hígeszűek kételkedhetnek még ebben. Tisza kétszínű nyilatkozata csak arra való volt, hogy magát előre sem arra, sem erre le ne kötelezze, s hogy azon esetre, ha a mameluk-had őt tüskön-bokron át követni hajlandónak mutatkozik, az ódiumot elhárítsa egy olyan cselekményért, melyet ok nélkül nem reszkíroz meg az alkotmány ellen; márpedig ha a többséget rendületlen hívének találja, akkor ok nélkül kellene a parlamentet mellőznie, akkor csak hadd tárgyalja az okkupáció ügyét, hadd beszéljék ki magukat a kipihent ellenzéki szónokok, a többség úgyis megszavaz prücsköt-bogarat, mindent.
De mint mondottuk, a mai kormánypárti értekezlet magatartása sokkal hidegebb volt, mintsem Tiszának ne lenne oka attól tartani, hogy az okkupáció feletti vitának rohama a magyar parlamentben elsősorban őt találja, s könnyen fölboríthatja a vörös széket, melyhez oly görcsösen kapaszkodik, minélfogva meg vagyunk győződve, bármit mondott is Tisza ma, hogy megint le fogja főzni a nemzetet.
Hogyan, miképpen, nem tudjuk megmondani. Még csak nem is sejtjük az utakat, melyeknek fölfedezésében ő sokkal leleményesebb, hogysem képzeletünkkel elébe vághassunk.
Jó lesz tehát előre elállni minden görbe utat, mert bizonyos, hogy ilyenen indul meg a hajdani »tigris«. Ha valaki olyan rosszat tesz fel Tisza Kálmán felől, aminek elkövetkezését maga sem hiszi lehetőnek részéről, mindig az az igaz.
Legyen tehát résen ez emberrel szemben az új országgyűlés, mely tegnap nyittatott meg három évre, de mely nehezen tart három évig.
