156. sz. július 15. A KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK
156. sz. július 15.
A KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK
A KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK
A külföldi szakértők városunk falai közt időznek, s szövik odább az ismeretséget a szőke Tiszával. Milyen véleménnyel lesznek a külföldi szakértők a Tisza megzabolásának tárgyában, nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, s tényként konstatálható, hogy Szeged sorsa a Tisza-szabályozástól függ.
Mert emelhetünk bármilyen védmunkálatokat, barrikádokat a víz ellen, ezek mégiscsak ideiglenes dolgok lesznek, a veszély mindenesetre kisebb lesz, de lesz, mert egy »non putarem« egy új katasztrófának vájhat utat a jövőben. A multból lehet a a jövőre következtetni de csakis következtetni, lehet a jövőre számítani, de nem lehet a jövőt kiszámítani.
A megmaradt és az épülő Szeged sorsának biztosítása tehát csakis a Tisza-szabályozásától függ. S hogy a szabályozás végre sikeresen megoldassék, ahhoz az egész Tiszavölgyét biztosítani kell, s a szabályozásnál kiterjeszkedni a mellékfolyók szabályozására is, mert csak ily radikális metódus mellett lehet megszabadulni Alsó-Magyarország e szörnyétől, mely tönkretétellel fenyegeti, s minden évben kisebb-nagyobb mértékben szegényíti a nemzet legmagyarabb elemeit.
Mennyiben várhatja az ország a külföldi szakértőktől ezen cél elérésének megkönnyebbítését?
A külföldi szakértők ezen első szemléjük még nem tekintendő elegendőnek arra, hogy ők a Tisza-szabályozás rendszeréről maguknak ítéletet képezzenek, s ítéletükből eredő tanáccsal elősegítsék a Tiszavölgy és Szeged biztosítását. Ők maguk is ezen utat csak szemlének tekintik, amelyet egy második beható tanulmányozásnak szentelt út követendi. Ezen útjok városunkon is még egyszer keresztül vezetendi őket.
Az első szemle csak arra szolgálhat, hogy megismerjék a Tisza folyam sajátságos természetét, mely számos meglepetéseket és új tapasztalatokat nyújtott nekik egyrészt, másrészt pedig, amellett, hogy a legelágazóbb nézeteket eredményezte a szakértők közt, azon egy igazságról meggyőzte valamennyiöket, hogy a Tisza folyam szabályozását úgyszólván az otthon, saját hazájukban gyűjtött tapasztalatok kaptafájára ütni nem lehet.
Ez igen természetes. Az olasz vízszabályozásnak küzdenie kell nagy sebességű vizekkel, amelyek azonban még eredetükben, fönn az Alpesek közt megtisztulnak azon iszap és kavics mennyiségektől, melyeket más vizek a völgybe visznek magukkal; a francia vízszabályozók harca ellenben éppen a folyók gazdag iszap és kavics lerakodásai ellen folynak, mely lerakodások a medreket megtöltik és a folyókat anyamedrükből való kiszorítással fenyegetik. A hollandusok pedig a tenger ellen védekeznek, azaz oly tényező ellen, amely nem változik, oly vízoszlop ellen, amelynek egyéb mozgása az apálynál és dagálynál nincsen. Ezek pedig megmérhető nagyságok lévén, kiszámítható, mily nyomást kell a védtöltésnek kiállnia, s azon ismert nyomás ellen mily erővel kell a védművet ellátni, hogy azt biztosan kiállhassa. Németországban pedig nagyobb szabású folyamszabályozásokra még eddig szükség nem volt, s az egész szabályozási tudomány még tapasztalatok által kellően kipróbálva nincsen.
A szakértők szemügyre vesznek most egy folyamot, amelynek szabályozásánál mindazon otthon gyűjtött tapasztalatok nem, vagy csak részben alkalmazhatók. Naponta találkoznak tüneményekkel, amelyeket otthon nem észleltek, s melyek bámulatra ragadják.
Egy folyóval, mint a Tisza, mely felső részeiben gyors, alsó részeiben pedig lassú, mely itt iszapol, ott pedig nem, melynek a medre azonban mindenütt a kellő mélységgel bír, egy oly folyóval, mely szeszélyes, mint egy kacér, de azért szelíd mint a bárány, egy oly folyóval még nem találkoztak.
Nem lehet tehát meglepő, ha a szakértők közt a vélemények eltérők, s ha szükségét érzik az alapos tanulmányozásnak, mielőtt véleményt mondanának, mely vélemény talán határozni fog százezrek jóléte és vagyona fölött, befektetendő milliókról, s végre irányadó lesz saját szakférfiúi hírnevük és tekintélyükről képezendő európai közvéleményre.
Mindezen körülményeknél fogva nem várhatunk a szakértőktől egyhangú ítéletet, hanem el lehetünk készülve eltérő, szétágazó, sőt talán egymásnak ellentmondó vélemények nyilvánulására.
Egész Magyarország feszült figyelemmel tekint a szakértők működésére, sőt nem túlozunk, ha annak európai jelentőséget tuladjonítunk, vagy legalább azt a nemzetközi érdeklődés tárgyának mondjuk.
Mi szegediek tőlük várjuk jövőnk biztosítását. S tőlük várjuk fölszabadításunkat azon klikk uralma alól, mely tönkre tette Szegedet, s tönkre fogja tenni a Tiszavölgyet, ha kezükből ki nem tudjuk ragadni a hatalmat.
De verdiktjük nézetünk szerint nem fog lényegesen eltérhetni a halhatatlan Paleocapa tanácsaitól, melyeket bárha megfogadták volna az intézők, ami által Szeged pusztulása elkerülhető lett volna.
A szakértők és laikusok körülbelül úgy gondolkoznak Paleocapa tanácsairól, mint ama híres hódító az alexandriai könyvtárról.
Vagy az áll a könyvekben, ami a Koránban, akkor fölöslegesek; vagy egyéb áll bennük, akkor veszedelmesek.
A külföldi szakértők ítélete is annál inkább fog üdvös eredményeket előidézni Szegedre és az általános vízszabályozásokra nézve, minél közelebb áll a nagy Paleocapa tanácsaihoz.
[A névtelen vezércikk olyan vízszabályozás-történeti tájékozottságról tanúskodik, amelyet nehezen tételeznénk föl MK-ról. Meg kell azonban fontolnunk, ez időben a fővárosi és helyi lapok is egyre-másra közölték a legkülönfélébb emlékiratokat és szakvéleményeket a Tisza szabályozása tárgyában. Paleocapát többen is citálták, sőt maga MK is mint megfellebbezhetetlen tekintélyre hivatkozott rá a Szeged pusztulása c. brosurájában. KrK. 56. köt. 145. l. Emellett a »non putarem«-féle fordulatok, a Tisza folyó jellemzése »szeszélyes mint a kacér, de azért szelíd mint a bárány«, a befejezés példabeszédszerű párhuzamai sem állnak távol a MK-ra jellemző publicisztikai modortól.]
