280. sz. december 11. A »CORNEVILLE-I HARANGOK«
280. sz. december 11.
A »CORNEVILLE-I HARANGOK«
A »CORNEVILLE-I HARANGOK«
Nincs az a rossz könyv, amelyikből ne lehetne tanulni valami jót, s nincs az a rossz színész, aki ne érdemelné meg a kritikát, mert javulhat általa.
Többé kevésbé ez az intenció vezet e néhány sor megírásában.
A »Kornevilli harangok« szombati előadását félve várták a színészet kedvelők, mert azt lehetett hinni, hogy Aradi úr színtársulata megbukik.
Sehol egy ismerős. Még a Rónaszékyné neve sincs a színlapon, pedig ő, ha nem is igen jó, de igen szép Zsermén volt tavaly…
A kritika még eddig nem nyilatkozott. A közönség még eddig át nem melegedett. Érezni lehetett, hogy ez lesz a döntő este.
*
A színház zsúfolásig megtelt. Egyetlen hely sem maradt üresen.
Peterdiné adta a Szerpolettet. Rosszul. Éneke nem volt kielégítő, alakja, egyénisége nem e szerephez való, mely a dévaj szeretetreméltóság megtestesülése. Játéka a túlzások és szögletességek circulus viciosusa. S hagyján, ha ez illenék neki, mert kivált vidéki színpadokon ami valakinek illik, az annak a valakinek szabad is. A kritikának kötelessége behúnyni azt a szemét, mely az esztétika szabályait nézi.
De Peterdinének nem illett semmi; lehet, hogy ő hasznavehető színésznő a mellékszerepekben, s bizonyára azzá is válik, ha nem »mer többet erejénél«.
Amit Peterdiné asszonynál ki lehet emelni az, hogy szerepét jól fogta föl. Sokkal jobban, mint tavaly Enyvári Sarolta, de nem bírta keresztül vinni, minden dolga visszás volt, s Szerpolett alakja antipatikus lett elannyira, hogy mindenki irígyelte tőle, amint Lucenay grófkisaszonnyá lett, pedig ellenkezőleg; Szerpolett a darab legkedvesebb alakja, eszményítve a népköltészet bája által.
Peterdiné annyira realisztikus, hogy többé nem kívánjuk őt ezen és ehhez hasonló szerepben látni.
*
Henryt Tóthfalusi énekelte, kinek szép iskolája van, s még hangja is tűrhető. A »Bejártam a világot« című népszerű dal után kétszer is kitapsolták, s a közönség mindvégig meg volt vele elégedve. Rutinírozott színész lehet, ki sohasem ront szerepén. Játéka, a társulathoz aránylag, bárkit kielégíthetett volna, sőt, tekintve a nehéz szerepkört, melyre oly ritkán akad kiválóbb színész, Tóthfalusit igen jó akvizíciónak lehet mondani.
*
Az est sikerét, s a siker mérlegének a társulat felé való aláhajlását azonban mégsem neki köszönheti.
Tóth Ilka mint Zsermén oly kedves jelenségnek lépett ki a színpadra, hogy a közönség rokonszenvét egy pillanat alatt megnyerte, amihez kivált azon körülmény járult, hogy föltűnően hasonlított egy idevaló szép kisasszonyhoz.
Különben meglátszik rajta, hogy még kezdő; félénken mozgott, semmit és sehol sem színezett, s még messze van a színpadi otthoniasságtól és a játék követelményeitől.
De a szerénység, amellyel Germaine szerepét ábrázolta, s a természet nyújtotta tapintatosság, mellyek ki tudott kerülni ízléstelenséget és szögletességet, szép reményekre jogosítanak a kisasszonyt illetőleg.
Hangja gyenge, iskolázatlan, de rokonszenves, bár nem hajlékony.
*
A »Csikós« és a »Szökött Katoná«-ról kevés mondani valónk van. Nagyon alantas két előadás volt. Sebők (az új népszínműénekes) nem nyerte meg a közönség rokonszenvét, Beczkóiné asszony ellenben átgondolt, higgadt játékával, mely sehol sem megy át szélsőségekbe, s mely mindég nívón áll, egyike a társulat legjobb erőinek.
*
Legtöbb élvezetet nyújtott a tegnap esti előadás a »Budapesten«, hol Bodroginé excellált, egész a művészet magaslatáig emelkedve. Bodrogi is jó Békés volt, s mintha a szombati siker Tóth Ilka erejét megkétszerezte volna, korrekt volt s oly eleven mint csak kívánni lehetett.
*
Miután leginkább az új színészekről kívántam szólani, nem hagyhatom ki Makó Gáspár apóját, mint olyan alakítást, mely bár kissé Együdre emlékeztet, mégis dicséretére válik a fiatal színésznek.
