282. sz. december 13. [»EGY KATONA TÖRTÉNETE«]
282. sz. december 13.
[»EGY KATONA TÖRTÉNETE«]
[»EGY KATONA TÖRTÉNETE«]
Ma aztán mindenki elhozta a zsebkendőjét.
Mindjárt az első fölvonásban meggyilkolnak egy asszonyt.
Voltak ebben a darabban rablások, gályarabok, katona tábor s mindenféle bolondság és szomorúság.
Aki egy forintot fizetett a helyért, két forint árát sírhatott.
Meg is volt elégedve mindenki.
*
Különben nagyon becsületes darab volt. A jók megvigasztalódtak, a gonoszok pedig megkapták a büntetésüket.
Kivéve a becsületes Madelainet, akit ártatlanul gyilkoltak meg mindjárt a darab elején.
No de ha hideg ésszel bíráljuk, ő sem sokat vesztett, mert az ötödik fölvonásig úgyis bizonyosan megfagyott volna a színpadon.
*
Ma páros számú bérlet volt, s eszerint a szegedi közhiedelem szerint a színházban nem is lehetett szép közönség.
Ha azonban mégis lett volna imitt-amott egy-egy szép nő is (amint, hogy volt is) reklamálja magát.
Tájékozásul ideírom a szépség kellékeit, amint azok bizonyos páholyokban megállapítva lettek:
Három fehér: bőr, fog, kéz,
Három fekete: szem, szempilla, szemöld.
Három piros: ajk, arc, köröm.
Három hosszú: test, haj, kéz.
Három kicsi: fog, fül, láb.
Három széles: mell, homlok és szemöldök.
Ez elaborátum [!] sokkal tökéletesebb, akár az építkezési szabályoknál, akár a segélykiosztási kulcsnál.
*
Egyébiránt elég nagy közönség nézte az »Egy katona történeté«-t, e silány fércelményt. Aradi úr éppen nem panaszkodhat, hogy nincs kellő részvét a társulat iránt.
De nem is volt még társulata, mely annyira megérdemelte volna a részvétet.
Mert többnyire pályatévesztettek szegények.
*
Azonban voltak mégis, akik jól játszottak: Somogyi, Makó, Bodroginé.
Különösen Somogyi jobb ügyre méltó buzgalommal és nagy kedvvel gályaraboskodott.
A kis Tóth Ilka szép volt, a legnagyobb szenzációt azonban nyári szalmakalapja okozta, mely igen jól állott neki.
Peterdi ellenben mint Raul, egy csöppet sem látszott szerelmesnek Vécsey Annába.
Korrigált a szerzőn.
Talán érezte, hogy Vécsey Anna különb vőlegényt érdemel jó játékáért.
*
Bár ma nem fordultak elő szalon öltönyök a színpadon, legalább férfi szalonöltönyök nem, mégis indikálva érezzük magunkat, hogy a Zsedényi Aradihoz intézett levelét ma közöljük.
E levél így hangzik:
Nagyrabecsült Uram!
Halálom előtt mindennemű ingó-bingóságomat eltestáltam; csupán egy fekete viseltes kabátom maradt, amit nem tartottam már érdemesnek a testamentomba bevenni.
Most, halálom után azonban látom, hogy Önnél a hercegek és grófok sem átallanak az enyimnél rosszabb kabátokban udvarolni a dámáknak.
Fogadja uram meleg baráti kézszorításomat. Ön nagy ember!
Említett kabátomat most utólagosan a pénzügyi bizottság előadójának hagyományozom; ha pedig nem akarná viselni, legyen az ön ruhatárában, de csak a lutheránus darabokban.
Zsedényi.
De már tovább nem dicsérem a társulatot.
Bevárjuk, hogyan sikerül a holnapi előadás, mely kiválóan érdekesnek ígérkezik.
Új szereposztás a »Kornevilli harangok«-ban Rónaszékyné mint Szerpolett!
Kell-e még több hogy zsúfolva legyen a színház!
