II. A járvány
II. A járvány
Végre ismét egy sikerült előadás…
Ma a páros nap dacára is páratlan szép közönség gyűlt össze.
Rónaszéky volt a legjobb, ki a fiatal Seldeneket nagy kedvvel és sikerrel ábrázolta.
A másik Seldenek Peterdi volt, nem oly jó ugyan, mint tavaly Somogyi, de tisztességesen helyét állta.
Az ál Seldenek (Makó) túlzott, s bár »A járvány« nem állja meg a szalon vígjátékok magaslatát, ilyen drasztikus alakot még sem tűr meg a »híres katonai íróban«.
Somogyiné, Tóth Ilka dicséretesen működtek közre az est sikerében.
Aki azonban Sturmvitz őrnagyban Szigethit látta valaha, az sohasem fog többé Bodroghyval álmodni.
*
Fölvonás közben egy látogatója volt e sorok írójának.
Természetesen a színházról beszélgettünk.
És hogy van nagyságod megelégedve a mai darabbal?
Fölségesen, mert ez a darab az, amelyik folytonosan üldöz engem.
Hogyan?
Harmadéve Berlinben láttam. Tavaly Drezdába ment utánam, múlt ősszel pedig Bécsben kellett végighallgatnom…
Most pedig itt…
Ah! itten nem zseníroz: mert itt nem ösmertem rá.
*
