101. sz., május 8.
101. sz., május 8.
(Egy komolyság nélküli történet az »Ellenőr« és »Egyetértés« mai táviratairól.)
Nincs valami komikusabb, mint az úgynevezett »hiteles forrás«. Az ember elolvassa e két szót, mely ilyenformán variálódik: »tekintélyes kútfőből hallik« vagy »irányadó körökből szivárog ki« stb. A jámbor olvasók ilyenkor elsápadva hajtják le fejöket, mint a világteremtés tényével szemben a füvek a mezőn.
Pedig az a »biztos forrás« néha oh de furcsa forrás…
Ma két nagy politikai lap, az »Egyetértés« és az »Ellenőr« hozza a távirati hírt Szegedről keltezve: »Biztos forrásból hallom, hogy gr. Zichy Viktor neveztetik ki Szegedre királyi biztosnak.«
Mikor elolvasom a reggeli mellett, nagyot fordul velem a világ bámultomban. Nini, hát mióta értesülnek a budapesti lapok Szegedről arról, pláne »biztos forrásból«, hogy a Budán lakó elnökminiszter kit neveztet ki a Bécsben lakó magyar király által királyi biztosnak?
Jó lenne ezt a »biztos forrást« fölkutatni, mert az csakugyan ördöngős egy forrás. Ez tán még azt is megmondja, ki lesz Grévy után Franciaországban a köztársasági elnök.
S végre is mit nem tud meg az ember, ha akarja , sikerült kinyomoznom a biztos forrást.
A dolog így történhetett.
Dáni főispán elolvasta a »Közvélemény« tegnapelőtti számát, melyben bennfoglaltatik azon kósza hír, (melyet gr. Zichy Viktor is csináltathatott), hogy gr. Zichy Viktor volna kiszemelve szegedi királyi biztosnak.
A főispán elolvasta a »Közvélemény«-t, letette az asztalra és elfelejtette, mit tartalmaz (aminthogy szokása is Dáni főispánnak, hogy sokszor elfelejtkezik a közvéleményről).
S lehet, hogy nem is jutott volna eszébe, ha véletlenül nem viszi útja ama bizonyos patika mellett, hol az a bizonyos »tizenhárom mameluk« szokott országgyűléseket tartani, kikről a szegedi nóta beszél.
E patika levegője szaturálva van politikai eszmékkel. Mondják, hogy aki itt készült pilulákat vesz be, egyszerre kedvet kap a speech-eléshez. Egy csizmadia, ki tüdőgyulladásában innen hozatta orvosságait, úgy lábbadt föl, mint nemzetgazdász, egy fájós lábú asztalos, aki itt készíttette lábára a mustárt, úgy állott talpra, mint Tisza-szabályozási mérnök, s egy vargalegény, aki ópiumot vett be a fogfájás ellen, azalatt míg a borbély harapófogója a fogával küzdött, megálmodta: hogyan kell Szegedet legcélszerűbben rekonstruálni.
Dáni főispán tehát a patika táján járt, s a patika-országgyűlés »Kovács Lacija« új selyemsapkájában kinézett az ablakon, megtudakozván, van-e valami újság, mert ha a karbunkulus országbeli rézvörös sárkánynak minden reggel hét szűz leány kellett früstökre, a mi visontai Kovácsunknak legalábbis három újdonság kell vacsorára a visontai mellé.
Főispánunk jobb szívű ember, mintsem meg ne ossza a »Közvélemény« hírét Kováccsal, de mivelhogy a járda nem járható odáig, csak az innenső oldalról kiálthatja át megrövidítve:
Habemus papam! Lesz már királyi biztos.
Ki lesz?
Úgy látszik, Zichy lesz.
Melyik Zichy?
A gyengébbik, a Viktor.
Huh! kiált föl erre Szeged visontai Kovácsa, s berántja fejét hirtelen, be sem várva míg a főispán azt is átkiáltaná, hogy mindez a »Közvélemény«-ben van így megírva. Szobáiból beszalad a gyógyszertárba, onnan a laboratóriumba, hol három segéd kavarja a különféle koktumokat.
Amici! tudják-e, mi az újság!
Az »amicik« persze nem tudják.
Zichy Viktor megvan… Zichy kormánybiztosunk. De ez még titok, amici. Tudtam: Előre megmondtam. A főispán csak ma értesült hitelesen. De én már előre éreztem a szagát. Szeretem, hogy így van. Zichyt senki sem akarja: elég ok, hogy én akarjam.
Néma csend lesz. A katlanokban rötyögni kezdenek a főzetek, a tégelyek papírja fölcsapódik, s az illatos kenőcsök sustorognak a nagy titokról, a pemetefű szagában az párolog ki a levegőbe, s a skatulyába csukott szaszaparilla-gyökér rostjai közt zöld penészt hajt az édes álomtitok.
Az adjunktusok agyára szinte ez ülepedik: miként a fluidumok, nemsokára ők is elpárolognak, de nem a semmiségbe hanem a távirda-hivatalba.
S ott aztán megtelegrafíroztatik: »Hiteles forrásból hallom, hogy Zichy Viktor neveztetik ki kormánybiztosnak.«
Másnap pedig, hogy Petőfivel szóljak: »két ország és egy nemzet« olvassa áhítattal a hiteles hírt.
…De hát így van az és nem másképp, ha azok, akiknek pilulákat kellene csinálni államügyekkel akarnak foglalkozni.
*
Különben nekünk is valószínűnek látszik, hogy az eddigi jelöltek, a két gróf: Zichy Viktor és József közül Tisza Kálmán Viktort fogja választani.
Hanem korántsem azért hiszem ezt, mert a »Közvélemény« újságolta, hanem azért, mert akkor jöttem még rá arra, mikor az első szerelmes levelet írtam életemben.
Az pedig nagyon régen volt.
Akihez a szerelmes levelet írtam, az vékony, karcsú leány volt, később feleségem lett.
A levelet a saját huszárjuktól küldtem el, de a nyalka huszár olvasni nem tudott, én pedig elfelejtettem neki megmondani, hogy a két kisasszony közül melyiknek kézbesítse. Nyugtalanul vártam eljövetelét.
Jelentem alássan, átadtam a levelet a nagyságos kisasszonynak.
Melyiknek? kérdezem mohón.
A hitványabbnak. (Nógrádban hitványnak mondják a soványat.)
Hogy tudta, hogy nem a Nellinek, hanem neki szól?
Érzem én azt, hogy a tekintetes úrnak csak ilyen bolond gusztusa lehet.
...................
Én is érzem, hogy a Tisza gusztusa csak gróf Zichy Viktor lehet.
S ezért fogjuk megkapni a két Zichy közül a hitványabbat.
