81. sz., április 13. »SZEGED LAPJA«
81. sz., április 13.
»SZEGED LAPJA«
»SZEGED LAPJA«
A »Szegedi Hiradó«, mely magát csodálatos módon »Szeged lapjának« mondja (pedig, uti figura docet, ez a másik szegedi lap is él, ahonnan ezen sorokat olvasod, nyájas olvasó), éppen azon az állásponton helyezkedik el, amin például a »Hon«, aki pedig nem Szeged lapja.
A Szegedi Hiradó védelmére kel Lukács Györgynek, s ha csak azért Szeged lapja a Szegedi Hiradó, hogy olyan dolgokat konstatáljon, amiket Szegeden senki sem érez át, akkor a szarajevói hivatalos lap is Szeged lapja, mert az is úgy pertraktálja a világeseményeket, ahogy azokat Szegeden éppen nem akarják elhinni.
*
A Hiradótól nagy bátorság az, hogy olvasóközönségének azt meri mondani: »Ti mind félrevezetett emberek vagytok… rágalmazók és rossz szívűek, hogy azt az embert bántjátok.« A közvéleménnyel szembeszállni mindig nagy erőre s bátorságra mutat, és én tisztelem a bátorságot és erőt. Csak egy esetben nem, mikor az a bátorság onnan fújdogál, ahol a hatalom székel.
»Szeged lapjának«, véleményem szerint, nem az a föladata, hogy a kormányt támogassa Szeged érdekeivel szemben (elég erős az nélküle is), hanem a várost támogassa a kormány ellen még akkor is, ha talán nincs igaza. (Hát még amikor igaza van!)
Ez okból tehát nem felelünk ezúttal a Hiradónak azon címe szerint, melyet az előfizetési fölhívásban látott jónak fölvenni, nem felelünk neki, mint »Szeged lapjának«, de még úgy sem, mint Szeged »egyik« lapjának, mert ez esetben nagyon keményeknek kellene lennünk, hanem csak úgy felelünk a Hiradónak, mint a kormánypárt Szegeden megjelenő lapjának.
*
Azt mondja, hogy Lukácsot 76-ban diadallal kísértük haza, midőn a harcban győztünk, s dicsénekeket zengedeztünk neki.
Hja, csakhogy 76-ban nem borította el a víz Szegedet, s könnyű volt Lukácsnak győzni. Krumicsek és Bramicsek osztrák generálisok sem verettek meg 76-ban sehol, mert nem jött be az ellenség, hanem bezzeg megverték Benedeket, mikor bejött. Hanem hát azért Krumicsek és Brumicsek mégsem érdemelnek diadaloszlopot.
Igaz, hogy voltak, akik dicséneket zengedeztek hisz ilyen mindig akad (példa rá a Hiradó), de kik voltak ezek?
Azok, akik mindig hálaadó szemekkel néznek arra a magas mennyboltra, honnan rendjel-csillagok szoktak hullani.
Az is igaz, hogy Szeged város közgyűlése 76-ban köszönetet szavazott Lukácsnak, dehát azt nem tudhatta még akkor Szeged közgyűlése, hogy Lukács három év múlva ismét vissza fog térni, mert akkor tán megszavazta volna az örök búcsúcsókot is.
Aztán lehet is egy három év előtti közgyűlésre mint argumentumra hivatkozni, amellett, hogy Lukács »most« jól viselte magát.
Hiszen olyan közgyűlés is volt, mely a körtöltés ellen szavazott.
De azért az nem argumentum még »ma« is arra, hogy nem kell körtöltés.
*
Sajnálatos dolog az, hogy a Szegedi Hiradó derék szerkesztője, ki maga is árvízkárosult, s ki e nép véréből való vér, ki e néppel együtt érez, nem bírja széttörni azt a hamis bálványt, mely tollát mozgatja. Pedig ennek a bálványnak is össze kellett volna omlania, midőn annyi minden omlott szét.
Kár, hogy az a kék pápaszem, melyet Tisza Kálmán szokott hordani, annyi példányban van meg, hogy még a Szegedi Hiradó szerkesztőjének is jut belőle, s ő is azon nézi a dolgokat s Lukács Györgyöt.
Pedig az ő orrára nem illik az. Mert van akkora éles szeme, mellyel, ha körös-körül hordozza, belátja, hogy az a hely, ahol Szeged volt, most egy pocsolya.
S ha az, mindenesetre vannak okai is.
A legfőbb oka körülbelül az, hogy gyenge volt a töltés, az ár átszakította.
De ha gyenge volt a töltés, nem-e [!] lehetett volna azt erősíteni is? A petresi szakadás napjától kezdve a város elöntéséig annyi időköz fekszik, hogy nagy dolgokat lehetett volna ezalatt végezni. S Lukács György »teljhatalma« a petresi szakadás napjától kezdődik.
*
Nem az a kérdés, hogy Lukács György okozta-e vesztünket vagy nem, mert ebben (csak az isten tehetne igazságot) a halandó ember elméje csak odáig kutat, »ha tehetett volna-e Lukács többet is, mint amennyit tett a gátak erősítésére és az ár föltartóztatására, vagy nem.
És én azt mondom, hogy ő többet is tehetett volna.
Én vádolom őt azzal, hogy miért nem tett meg mindent, amit tehetett.
Mert értsük meg egymást: qui bene distinguit, bene docet; Lukácsnak mulasztásait nem tehetség és erő hiánya okozta, ilyenek is vannak, de ezeket nem vetjük számba, mert ki-ki csak annyit tehet, amennyi telik, de vannak mulasztásai, melyek az akarat hiányából származnak.
S az ilyen mulasztásnak már »bűn« a neve.
A vezért, ki a csatát elveszti, mert ostoba volt, elcsapják; de a vezért, ki a csatát elveszti, mert tudva nem tett meg mindent, amit tehetett volna, főbelövik.
Lukácsnak teljhatalma volt. Lukács tudta azt, hogy az emberi kezek munkája csodákat képes művelni. S volt olyan idő mégis, mikor azon kellett panaszkodni, hogy kevés ember dolgozik a töltéseken.
*
A Hiradó Lukács dicsőségére fölhozza még azt is, hogy neki volt igaza, nem Kremminger prépostnak, midőn a halottak számát huszonhétre mondta a királynak.
Kremminger prépostnak volt igaza.
Lukács a veszélyt kisebbítette, s elmulasztotta odatenni a »huszonhét« mellé azt, hogy ez csak az eleje a következő névsornak. Ez egy olyan hazugság, mely a »tény« ruhájába van begöngyölgetve.
Hivatalnok urak jól értik az ilyet.
Lukács nem mondta, amint kellett volna: »Felséges uram! A halottakat még nem kereste senki; eddig csak 27 vetődött föl itt-ott. Ki tudja, hány van még a romok között?«
Kremminger prépost közbevágott, és helyesen tette. A király szívét részünkre hangolni volt a cél: az hazudott, aki huszonhét halottal festette le Szeged pusztulását, nem az, aki azt mondta: én magam többet temettem.
Aki a nyomorból egy hajszálnyit is eltakar az enyhítő királyi részvét elől az neveli a nyomort.
*
Azt mondja a Hiradó, hogy mert vesztett csata volt, nekimegyünk a vezérnek. De hát gondoljon a Hiradó Pulz tábornokra. Ő is vezér volt a katonai munkások közt, a gát, melyen emberei dolgoztak, beszakadt, de azért Pulz tábornok neve tisztelettel említtetik Szegeden, mert mindent megtett, amit lehetett.
A közvélemény, midőn a saját legközvetlenebb sebeiről van szó, mindig jó bíró: egyébkor gyermek.
De a gyermek is mindig eltalálja azt, kit szeressen.
*
Azt mondja még a Hiradó, hogy hiszen a petresi szakadással már úgyis vége volt mindennek. Meglehet. Hanem kár, hogy ezt március 11-e előtt nem állította ilyen pozitíve, mert akkor még fölvilágosíthatta volna a szakértőket, a közönséget, s azt a hatvan halottat, akik most a szőregi temetőben álmodják azt, hogy milyen nagyon jó lett volna tudni nekik is, amit a Hiradó tudott, de nem mondott, hogy t.i. okvetlenül vége van mindennek. Akkor elmenekülhettek volna valahova.
Egyszóval, tisztelt laptárs, azt sem ön, sem én nem tudtuk, volt-e még számunkra segítség vagy nem; azt csak a jó isten tudja, s az meg Herrichnek sem beszéli ki.
*
Hanem hát megmagyarázom én az igazat.
Ön, tisztelt laptárs, természetesen a gyilkos áradatot okolja, mely mihelyt Petresnél betört, elvesztünk.
Majd hozzáteszi: ehhez járult a gyenge töltés.
Később fölkiált: ezekhez járult az óriási szél…
…Lássa, tisztelt laptárs, Lukács György is ilyen »ezekhez járult«.
...................
Ha tehát szabad nekünk keserűségünket kiönteni az ár ellen, a töltés ellen, a szél ellen, miért kívánja a Hiradó kormánypárti buzgalmában torkunkra fojtani a panaszkiáltást Lukács ellen.
Vagy talán ennek is megvan a maga oka?
De ez aligha azonos Szeged érdekeivel.
