SZEGED ELŐBBI FEKVÉSE ÉS HELYZETE
SZEGED ELŐBBI FEKVÉSE ÉS HELYZETE
Az Alföld e tősgyökeres magyar városa, a különben is lapos vidék egy völgyében terjed el nagy darabon, mintegy hetedfél ezer házzal, s alig van egy-egy pontja, mely magasabb a Tisza vízszínénél, az az áradás pedig, mely a várost megkerülte, két lábnyival magasabbra duzzadt föl, mint maga a folyam. A házak legnagyobb része vályog; legföljebb az alját képezi néhány téglasor. Még az erősebb kőházak sincsenek mély alappal építve, még az emeletes házak egy része is pince nélküli, keskeny, alacsony fundamentomon.
Maga a talaj pedig homok, mely átázik, laza lesz és gyorsan megroskad. A víz eláztat itt mindent. S már azalatt is, míg a víz az Alföldfiumei vasúti töltésnél ólálkodott, bent a városban fakadó belvizek boríták el a legalacsonyabb pontokat.
Szegeden még eddig nem járt a Tisza árja, minélfogva gyarapodott, emelkedett és szépült a derék magyar város; nemcsak második lett népességre nézve az országban, hanem egyike a legszebbeknek, vagyonos vidék központja, hatalmas kereskedelemmel s olyan élénk iparral, aminő aránylag egy város sem. Azonkívül Szeged volt a magyarság védbástyája, a nemzetiségi elemek közvetlen szomszédságában.
Jegyezzük ide a főbb statisztikai adatokat a »volt«-ról, hogy majdan összehasonlíthassuk a »lesz«-szel. Szeged 70 ezer lakosa közt csak 30 ezernek volt megjelölhető a foglalkozása. Van 14 000 vállalkozó, hivatalnok, munkás és mezei gazdászattal foglalkozó, 2092 egyén az intelligens osztályhoz sorakozik, 4768 az iparos létszám, 2000 egyén a kereskedő világhoz, 2200 személy háztulajdonosi minőségben van bejegyezve, 3700 személy szolgálattal keresi kenyerét.
Megjelölhetetlen foglalkozásúnak marad tehát negyvenezer lakos. Mármost milyen foglalkozásnál keressük meg ezek nagyobb részét, ha nem a mezőn, Szeged óriási határában, melynek nagy része kitűnő termőföld, s mely most kevés kivétellel a víz alatt van.
Szeged az eddigi árvizek történetében hallatlan számú házat vesztett aránylag. Meg kell azonban a történelmi igazság nevében jegyezni, hogy kivált a külvárosban kevés volt a magasabb értékű ház. Az emeletes házak tekintetében Szeged Magyarországon a hetvenegyedik helyet foglalta el. Vagyonosságának három főforrása a kereskedelem, ipar, a mezőgazdaság és az állattenyésztés. Ez utóbbi kettő legfőképp.
Szegednek 7047 lova, 300 szamara, 9000 darab szarvasmarhája, 119 kecskéje, 26 892 db sertés és 1330 kas méhe volt. (Ez óriási állományból valószínűleg csak igen kevés maradhatott.)
116 kisebb-nagyobb iparvállalata volt; ebből 4 az élelmezési, 13 a ruházati, 13 az építészeti, 23 a szövészet- és takács iparra esik, 17 a faiparra, 20 az érciparra, 22 a bőr- és papír-, 3 pedig az olaj- és zsíriparra.
Ami Szeged nagyiparát illeti, bírt egy gőzmalommal, mely egy gőzgéppel 68 000 mázsa lisztet gyártott, volt egy szeszgyára, melynek gyártmánya 500 000 akóra rúg, ehhez járul még a tégla-részvénygyár és a gyufagyár, mely 250 munkásnak adott kenyeret.
Hitelintézetei közül fölemlítendő: a »Szegedi Kereskedelmi- és Iparbank«, mely 1867-ben alapíttatott 2000 részvénnyel s 200 000 Ft. részvénytőkével, továbbá a kitűnő ügykezelés alatt levő »Kézművesbank« 100 000 Ft alaptőkével, a »SzegedCsongrádi Takarékpénztár« 19 millió értékkel, a »Szegedi Általános Takarékpénztár« 80 ezer alaptőke mellett 165 ezer érdekelt betéttel és 178 000 váltó-tárcával, a »Szegedi Téglagyár Társulat« 120 ezer Ft részvénytőkével, a »Légszeszvilágítási Társulat«, 310 ezer forint részvénytőkével, s végül a »Gyártelep Részvény Társulat« 500 000 forint részvénytőkével.
Az Alföldfiumei vasút Szegeden 241 539 forint bevételt csinál. E bevételből áruszállításra 137 145 forint esik. A Szegedre érkező küldemények a két vasúttal 50 000 tonnát, a hajóval érkezők pedig 60 ezer tonnát képviselnek.
Ezen adatokkal kívántam bemutatni Szegedet mint üzletpiacot, s ezek jellemzik gazdasági fejlettségét is.
