174. sz. augusztus 5. RENDES KÖZGYŰLÉS
174. sz. augusztus 5.
RENDES KÖZGYŰLÉS
RENDES KÖZGYŰLÉS
Hétfőn, augusztus 4-én
Az árvíz óta több ízben kénytelenek voltunk panaszt emelni a városatyáknak a közügyek iránt tanusított közönye miatt. Már ezt úgy látszik ezentúl mint jelszót írhatjuk minden köztörvényhatósági bizottsági ülésről szóló referádánknak élére. Ezen közönyre nincs mentség. Mert bármennyire is legyen minden polgár a saját ügye, baja által elfoglalva, azért a választói vagy törvényes institúció által ráruházott jogok- és kötelezettségről megfeledkezni nem szabad senkinek, de legkevésbé olyan válságos időkben, amilyeneket élünk, s amelyekben az alkotmányos hatásköre a törvényhatóságnak annyira meg van szorítva, hogy csak tömeges föllépés kölcsönözhet határozatainak némi tekintélyt és foganatot. Vagy éppen a tehetetlenségben rejlenék a közöny indoka?
A mai gyéren látogatott közgyűlés napirendjére pedig több fontos tárgyak voltak kitűzve, melyekben részint Szeged város becsülete, részint vagyona és jövője vannak érdekelve.
Elsősorban említjük a percsórai társulati ügyeket. Szeged közgyűlése kiküld egy bizottságot, melyet fölhatalmaz a többi érdekeltekkel a külterület jövő védvonalának megállapítása iránt alkudozásokba bocsátkozni. Ezen alkunak föl kelle ! oldania e várost a percsórai társulat kötelékéből, meg kellene állapítania az új társulat védvonalát és előkészíteni a percsórai társulattal szemben függőben lévő óriási követeléseink tisztázását. A közönség a helyi lapokból jól ismerhette az ügy állását, s tudhatta, hogy ismét elkövettetik az érdekeltek részéről minden arra nézve, hogy Szeged a percsórai láncokat le ne rázhassa, és a jogos követeléseivel elüttessék, vagy a hosszas peres útra tereltessék. S íme, midőn megakad a küldöttség az alkudozásokban és a köztörvényhatóságoktól újabb utasításokat, engedélyt újabb áldozatokra kér, tizenkét bizottsági tag van jelen s egyetlen szakértő sem. Vajon hol késik ilyenkor városunk mérnöki kara? Ki nyugtatja meg a közönséget aziránt, hogy nem adja-e beleegyezését egy oly védvonal kiépítéséhez, amely a célnak meg nem felel? Senki. Mert műszaki kérdésben a főjegyző szava csak nem vehető szakvéleménynek, s az ő hosszasan, a közgyűlésen egyik bizottsági taggal folytatott párbeszéde nem felel meg a tárgy komolyságának. Amikor ilyen életbevágó tárgyak ilyen felületesen üttetnek el, a hatóságnak és közgyűlésnek tekintélye a közönség, úgy mint a királyi biztosság előtt aláásatik, s az nem lephet meg senkit, ha végre határozataink alig vétetnek tekintetbe, hanem határoznak mások rólunk – nélkülünk.
Egy másik nevezetes tárgya lett volna a közgyűlésnek Szekerke úr előkészített indítványa, amelyben ő azon jeles francia polgárokat, kik a párizsi nagyszerű ünnepélyeket rendezték a szegediek javára, városunk díszpolgáraivá választatni javasolni szándékozott. Azonban mielőtt még Szekerke úr indítványát megtehette volna, egy másik az ügy elodázását, vagy legalább hatásának kisebbítését célzó indítványt terjesztett elő, mely szerint egy háromtagú bizottság kiküldhetik azon külföldiek névsorának összeállítására, kik a város háláját kiérdemelték. Ezen tárgybani jelentéstételre határidő ki nem tűzetik; azaz a jelentést elnapolják ad graecas calendas.
Az indítványozó és akik ezen indítványt előkészítették, nem látják azon különbséget, mely a franciák által rendezett ünnepély és tüntetésből eredt összegek, és egyéb könyöradományok közt van. Azoknak a garas garas marad, jöjjön bárhonnan, és legyen az bármiképp nyújtva.
Azonban, mi, kik a franciák díszpolgárságát melegen fölkaroltuk, másképp fogtuk fel. Mi a franciák adományában egy szabad nemzet rokonszenvének nagyszerű nyilvánulását láttuk; láttunk abban egy oly tüntetést, melyet a csupán humanizmus által nyújtott adományokkal egy sorba nem állítunk. Azért Szeged kifejezheti háláját, s kell is hogy kifejezze mindazon nemzetek iránt, kik érte áldoztak. De Franciaországban nem hivatalosan elrendelt gyűjtések történtek, amelyeket rendjelekkel és elismerő iratokkal hálálnak meg. Párizsban, a világ fővárosában elsőrendű, világhírű írók és művészek hónapokon át foglalkoztatták a francia nemzetet Szeged és Szegedben a magyar nemzet veszteségével. A francia adomány nemzet által nemzetnek, nép által népnek nyújtatott.
Azt helyesen fölfogva az első elragadtatás hevében Szeged népének a magyar nemzet nevében kellett volna viszonoznia. Afölött deliberálni és kanapé pereket letárgyalni nem szabad. Megtörtént azonban, aminek nem kellett volna történnie, s bele nyugszunk. Azonban ha a közgyűlésben ma uralkodott volna azon szabad szellem, mely különben lelkesíteni szokta, más határozat hozatott volna.
A közgyűlés egyéb tárgyai közt még említésre méltó a tűzoltó ügynek, a királyi biztos átiratának szellemében történt elintézése, s Pillich bizottsági tag úr elfogadott indítványa a vályognak a hídon való díjmentes átszállítása iránt.
A Novák József és Szluha Ágoston által kidolgozott és lapunkban közzétett emlékirat a Tisza-szabályozás tárgyában közhelyesléssel fogadtatott, annak német és francia nyelvre való átdolgozása és három nyelven való kiadatása, mint röpirat elrendeltetett, s végre a szerzőknek a közgyűlés hálás elismerése lelkes éljenzés mellett kifejeztetett.
A délelőtti tárgyalásról, melynek folytatása délutáni 4 órára tűzetett ki, a következő részletet közöljük.
