191. sz. augusztus 27. FINIS CORONAT
191. sz. augusztus 27.
FINIS CORONAT
FINIS CORONAT
A komédia le van játszva. Andrássy gróf csakugyan távozni fog, de mielőtt elmenne, még egyszer meglátogatja hírneves barátját: Bismarck herceget.
A gasteini nagy fák alatt még egyszer megöleli egymást a mester és tanítvány, s aztán vége lesz, a tanítvány elmegy pihenni, s az öreg mester megmarad még tovább is igazgatni a világot.
Ezen találkozás tette határozottan Bismarck iniciatívájából keletkezett, ő akarta látni még egyszer barátját, s miután Bismarck semmit sem tesz ok nélkül, valószínű, hogy ennek is megvan a maga oka.
S hogy ez az ok nemsokára nyomot hagy a világeseményekben, mert nem egy eszme született már Gasteinban egy-egy röpke percben olyan, melytől nemzetek feje fájult meg.
Bismarck herceg nem szentimentális, a baráti érzelem nem befolyásolja annyira, hogy egy ily búcsújelenettel kellene magán könnyebbítenie.
Az az ember, ki Arnimot, egykori barátját a vádlottak padjára juttatta, lehetetlen, hogy szeretni tudjon.
Másnak kell rejlenie Bismarck gróf kedély-lágyságában.
Tudjuk, régebben is kijelentené, hogy ő Andrássyval megint viszonyban áll, s oka van hinni, hogy az neki (már t. i. Andrássy gróf Bismarcknak) mindent, őszintén mond el, amit tenni szándékozik.
Ez évek előtt a birodalmi gyűlésen elejtett szavakban látom én a találkozás nyitját, s valóban ott kell azt keresni.
Bismarcknak szüksége volt az Andrássy őszinteségére a barátság révén, s Bismarck kiaknázta, baráti tanácsokat adogatva be maszlag gyanánt apródonként a túlhiszékeny osztrák–magyar külügyérnek.
Így fundálták ki ketten a keleti kérdést.
A berlini császártalálkozásnak a császárok szövetsége lett a vége Bismarck kedvéért, a reichstadti jegyzőkönyvet aláírta Andrássy a Bismarck tanácsára. Majd a B. sugallta berlini memorandum jött, az orosz–török háború alatt Andrássy semleges álláspontot foglalt el – Bismarck példájára. A békekötéskor közbelépett Bismarck kívánságára, de a kongresszus ismét nem Bécsben, hanem Berlinben tartatott a B. elnöklete alatt.
Andrássy tetteiben mindenütt, mindig Bismarck van a háttérben.
Monarchiánk erejéről, céljairól, bajairól Bismarck részletesen volt informálva mindig. Mikor évenkint találkoztak egyszer, mindig megerősödött a barátság. Bismarck mindig megtudta, mit gondol most Andrássy, de vajon tudta-e Andrássy, hogy mit gondol Bismarck?
Andrássy hiú; a hiúság vitte Bécsbe, a hiúság vitte Bismarck karjaiba. Bismarck pedig tudott úgy bánni vele, mint ahogy a hiú emberekkel szokás: lekötelezte dicséretekkel, segített neki a tündöklésben, s a kongresszuson maga mellé ültette az első helyre. S ezzel ültette föl.
Németországot a keleti kérdés nem érdekli közelről, de Bismarck a csomóját mégis kezében akarta tartani, mert összefügg sok más politikai kérdéssel: Ezért használta föl eszközül Andrássyt.
Bismarck egyik félhivatalos lapja e napokban szemtelenül kiböffentette, hogy sajnálja Andrássy bukását, mert Andrássy oly bizalmas lábon volt Bismarckkal, hogy Ausztria politikáját jóformán Bismarck intézte.
Ez oszt világos. Nem lehet tehát a gasteini találkozásnak egyéb célja, mint hogy Bismarck ezért kéreti kedves hű barátját búcsú-csókra, hogy annak elcsattanása alatt értesüljön, ki lesz utóda, milyen indokokból bukott meg s ez indok mily politikának lehetőségét támogatja.
És Andrássy mindezt elmondja s Bismarck hasznát veszi, a leendő külügyminiszterrel ismét hihetőleg barátságot köt, s az állam hajója megy, úszik tovább a Bismarck kedve szerint.
Mert hát Bismarck olyan nagyon hű barát.
Csakhogy attól félünk, hogy mikor aztán igazán hű barátokra lesz szüksége a Monarchiának – akkor Bismarck gróf nem lesz sehol.
